Jób 39
1 Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
Sabes tu o tempo em que as cabras montezes parem? ou consideraste as dores das cervas?
2 számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
Contarás os meses que cumprem? ou sabes o tempo do seu parto?
3 Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
Quando se encurvam, produzem seus filhos, e lançam de si as suas dores.
4 Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
Seus filhos enrijam, crescem com o trigo: saem, e nunca mais tornam a elas.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
Quem despediu livre o jumento montez? e quem soltou as prisões ao jumento bravo?
6 Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
Ao qual dei o ermo por casa, e a terra salgada por suas moradas.
7 nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
Ri-se do arroido da cidade: não ouve os muitos gritos do exator.
8 a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
O que descobre nos montes é o seu pasto, e anda buscando tudo que está verde.
9 Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
Ou, querer-te-á servir o unicórnio? ou ficará na tua cavalariça?
10 Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
Ou amarrarás o unicórnio com a sua corda no rego? ou estorroará após ti os vales?
11 Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
Ou confiarás nele, por ser grande a sua força? ou deixarás a seu cargo o teu trabalho?
12 Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
Ou fiarás dele que te torne o que semeaste e o recolherá na tua eira?
13 A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
Vem de ti as alegres asas dos pavões, que tem penas de cegonha e da águia?
14 Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
A qual deixa os seus ovos na terra, e os aquenta no pó.
15 s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
E se esquece de que algum pé os pise, ou os animais do campo os calquem.
16 keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
Endurece-se para com seus filhos, como se não fossem seus: debalde é seu trabalho, porquanto está sem temor.
17 mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
Porque Deus a privou de sabedoria, e não lhe repartiu entendimento.
18 A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
A seu tempo se levanta ao alto: ri-se do cavalo, e do que vai montado nele.
19 Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
Ou darás tu força ao cavalo? ou vestirás o seu pescoço com trovão?
20 Ugráltatod-e mint a sáskát?
Ou espanta-lo-ás, como ao gafanhoto? terrível é o fogoso respirar das suas ventas.
21 Fenséges tüsszögése – rettenet.
Escarva a terra, e folga na sua força, e sai ao encontro dos armados.
22 Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
Ri-se do temor, e não se espanta, e não torna atráz por causa da espada.
23 Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
Contra ele rangem a aljava, o ferro flamante da lança e do dardo.
24 tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
Sacudindo-se, e removendo-se, escarva a terra, e não faz caso do som da buzina.
25 A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
Na fúria do som das buzinas diz: Eia! e de longe cheira a guerra, e o trovão dos príncipes, e o alarido.
26 A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
Ou vôa o gavião pela tua inteligência, e estende as suas asas para o sul?
27 avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
Ou se remonta a águia ao teu mandado, e põe no alto o seu ninho?
28 Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
Nas penhas mora e habita: no cume das penhas, e nos lugares seguros.
29 onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
Desde ali descobre a preza: seus olhos a avistam desde longe.
30 fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
E seus filhos chupam o sangue, e onde há mortos ai está.
