Jób 39
1 Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
E mohiotia ana ranei e koe te wa e whanau ai nga koati mohoao o te kamaka? E kitea putia ana ranei e koe te wa e whakamamae ai nga hata?
2 számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
E taua ano ranei e koe nga marama e rite ana i a ratou? E mohio ana ranei koe ki te wa e whanau ai ratou?
3 Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
Tuohu ana ratou, kua puta mai a ratou kuao, akiritia mai ana e ratou o ratou mea whakapouri.
4 Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
E pai ana te ahua o a ratou kuao, e tupu ana i te parae; ka haere atu ratou, a kahore e hoki mai ano.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
Na wai i tuku te kaihe mohoao kia haere noa atu; nga here o te kaihe mohoao, na wai i wewete?
6 Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
Ko te whare i whakaritea nei e ahau mona, ko te koraha: ko ona nohoanga ko te wahi titiohea.
7 nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
Whakahaweatia iho e ia te ngangau o te pa; e kore ia e rongo ki te reo o te kaiakiaki.
8 a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
Ko tona wahi kai kei te tuahiwi o nga maunga, e rapua ana e ia nga mea matomato katoa.
9 Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
E pai ranei te unikanga kia mahi ki a koe? Kei tau takotoranga kai ranei he moenga mona?
10 Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
E herea ranei e koe te unikanga ki tona taura i te awa parautanga? E rakarakatia ranei e ia nga raorao me tana whai ano i a koe?
11 Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
E whakawhirinaki atu ranei koe ki a ia, no te mea e nui ana tona kaha? E whakarerea atu ranei e koe tau mahi mana?
12 Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
E whakapono atu ranei koe mana au hua e whakahoki mai; mana e kohikohi mai ki tau patunga witi?
13 A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
E whakamanamana ana te parirau o te otereti; otira he atawhai ano ranei ta ona hou, ta ona raukura?
14 Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
E whakarerea ana e ia ona hua ki te whenua, whakamahanatia iho e ia ki te puehu,
15 s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
Wareware ake ia tera pea e pepe i te waewae, e takahia ranei e te kirehe o te parae.
16 keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
He mea pakeke ia ki ana pi me te mea ehara i a ia: ahakoa ka maumauria tana mahi, kahore ona manawapa;
17 mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
No te mea i whakakahoretia e te Atua he ngakau mahara mona, kihai hoki i homai he whakaaro ki a ia.
18 A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
I te wa e maranga ai ia ki runga, whakahaweatia iho e ia te hoiho raua ko tona kaieke.
19 Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
Nau ranei i hoatu tona kaha ki tae hoiho? Nau ranei tona kaki i whakakakahu ki te huruhuru?
20 Ugráltatod-e mint a sáskát?
Nau ranei ia i mea kia pekepeke, kia pera me te mawhitiwhiti? He hanga whakawehi te kororia o tona whewhengu.
21 Fenséges tüsszögése – rettenet.
E hukari ana ia ia te raorao, me te koa ano ki tona kaha: tika tonu ia ki te hunga mau patu.
22 Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
Whakahawea ana ia ki te wehi, kahore ona mataku; e kore ano ia e nunumi mai i te hoari.
23 Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
Papa ana te papa pere ki tona taha, te tao e rarapa ana, me te timata.
24 tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
E horomia ana e ia te whenua, me te ngangau me te riri; kahore ia i te whakapono ko te reo tera o te tetere.
25 A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
Ka tangi ana te tetere ka mea ia, Ha, ha! I tawhiti ano ka hongia e ia te pakanga, te whatitiri o nga rangatira, me te hamama.
26 A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
He mohio nou i rere ai te kahu, i roha ai i ona parirau, i anga ai whaka te tonga?
27 avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
Nau te kupu i kake ai te ekara? i hanga ai e ia tana ohanga ki te wahi tiketike?
28 Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
Noho ana ia i runga i te kamaka, kei reira tona kainga, kei te kamaka keokeo, kei te pa kaha.
29 onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
A rapua ana e ia he kai i reira; e kite atu ana ona kanohi i tawhiti.
30 fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
Horomititia ake ana hoki nga toto e ana pi; a ko te wahi i nga tupapaku, kei reira ano ia.
