Jób 39
1 Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
“Do you know the time when the mountain goats give birth? Do you watch when the doe bears fawns?
2 számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
Can you count the months that they fulfil? Or do you know the time when they give birth?
3 Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
They bow themselves. They bear their young. They end their labour pains.
4 Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
Their young ones become strong. They grow up in the open field. They go out, and don’t return again.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
“Who has set the wild donkey free? Or who has loosened the bonds of the swift donkey,
6 Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
whose home I have made the wilderness, and the salt land his dwelling place?
7 nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
He scorns the tumult of the city, neither does he hear the shouting of the driver.
8 a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
The range of the mountains is his pasture. He searches after every green thing.
9 Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
“Will the wild ox be content to serve you? Or will he stay by your feeding trough?
10 Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
Can you hold the wild ox in the furrow with his harness? Or will he till the valleys after you?
11 Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
Will you trust him, because his strength is great? Or will you leave to him your labour?
12 Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
Will you confide in him, that he will bring home your seed, and gather the grain of your threshing floor?
13 A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
“The wings of the ostrich wave proudly, but are they the feathers and plumage of love?
14 Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
For she leaves her eggs on the earth, warms them in the dust,
15 s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
and forgets that the foot may crush them, or that the wild animal may trample them.
16 keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
She deals harshly with her young ones, as if they were not hers. Though her labour is in vain, she is without fear,
17 mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
because God has deprived her of wisdom, neither has he imparted to her understanding.
18 A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
When she lifts up herself on high, she scorns the horse and his rider.
19 Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
“Have you given the horse might? Have you clothed his neck with a quivering mane?
20 Ugráltatod-e mint a sáskát?
Have you made him to leap as a locust? The glory of his snorting is awesome.
21 Fenséges tüsszögése – rettenet.
He paws in the valley, and rejoices in his strength. He goes out to meet the armed men.
22 Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
He mocks at fear, and is not dismayed, neither does he turn back from the sword.
23 Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
The quiver rattles against him, the flashing spear and the javelin.
24 tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
He eats up the ground with fierceness and rage, neither does he stand still at the sound of the trumpet.
25 A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
As often as the trumpet sounds he snorts, ‘Aha!’ He smells the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
26 A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
“Is it by your wisdom that the hawk soars, and stretches her wings towards the south?
27 avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
Is it at your command that the eagle mounts up, and makes his nest on high?
28 Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
On the cliff he dwells and makes his home, on the point of the cliff and the stronghold.
29 onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
From there he spies out the prey. His eyes see it afar off.
30 fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
His young ones also suck up blood. Where the slain are, there he is.”
