Jób 39
1 Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? Or canst thou observe when the hinds are in labor?
2 számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
Canst thou number the months they fulfill, And know the season when they bring forth?
3 Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
They bow themselves; they bring forth their young; They cast forth their pains.
4 Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
Their young ones are strong; they grow up in the fields; They go away, and return not to them.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
Who hath sent forth the wild ass free? Who hath loosed the bands of the wild ass,
6 Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
To whom I have given the wilderness for his house, And the barren land for his dwelling-place?
7 nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
He scorneth the tumult of the city, And heedeth not the shouting of the driver;
8 a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
The range of the mountains is his pasture; He seeketh after every green thing,
9 Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
Will the wild-ox consent to serve thee? Will he pass the night at thy crib?
10 Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
Canst thou bind the wild-ox with the harness to the furrow? Or will he harrow the valleys after thee?
11 Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
Wilt thou rely upon him because his strength is great, And commit to him thy labor?
12 Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
Wilt thou trust him to bring home thy grain, And gather in thy harvest?
13 A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
The wing of the ostrich moveth joyfully; But is it with loving pinion and feathers?
14 Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
Nay, she layeth her eggs on the ground; She warmeth them in the dust,
15 s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
And forgetteth that the foot may crush them, And that the wild beast may break them.
16 keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
She is cruel to her young, as if they were not hers; Her labor is in vain, yet she feareth not;
17 mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
Because God hath denied her wisdom, And hath not given her understanding.
18 A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
Yet when she lasheth herself up on high, She laugheth at the horse and his rider.
19 Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
Hast thou given the horse strength? Hast thou clothed his neck with his trembling mane?
20 Ugráltatod-e mint a sáskát?
Hast thou taught him to bound like the locust? How majestic his snorting! how terrible!
21 Fenséges tüsszögése – rettenet.
He paweth in the valley; he exulteth in his strength, And rusheth into the midst of arms.
22 Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
He laugheth at fear; he trembleth not, And turneth not back from the sword.
23 Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
Against him rattle the quiver, The flaming spear, and the lance.
24 tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
With rage and fury he devoureth the ground; He will not believe that the trumpet soundeth.
25 A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
At every blast of the trumpet, he saith, Aha! And snuffeth the battle afar off, —The thunder of the captains, and the war-shout.
26 A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
Is it by thy wisdom that the hawk flieth, And spreadeth his wings toward the south?
27 avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
Doth the eagle soar at thy command, And build his nest on high?
28 Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
He dwelleth and lodgeth upon the rock, Upon the peak of the rock, and the stronghold.
29 onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
From thence he spieth out prey; His eyes discern it from afar.
30 fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
His young ones suck up blood; And where the slain are, there is he.
