Jób 39
1 Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
“Have you known the time of The bearing of the wild goats of the rock? Do you mark the bringing forth of does?
2 számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
Do you number the months they fulfill? And have you known the time of their bringing forth?
3 Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
They bow down, They bring forth their young ones safely, They cast forth their pangs.
4 Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
Their young ones are safe, They grow up in the field, they have gone out, And have not returned to them.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
Who has sent forth the wild donkey free? Indeed, who opened the bands of the wild donkey?
6 Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
Whose house I have made the wilderness, And his dwellings the barren land,
7 nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
He laughs at the multitude of a city, He does not hear the cries of an exactor.
8 a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
The range of mountains [is] his pasture, And he seeks after every green thing.
9 Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
Is a wild ox willing to serve you? Does he lodge by your crib?
10 Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
Do you bind a wild ox in a furrow [with] his thick band? Does he harrow valleys after you?
11 Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
Do you trust in him because his power [is] great? And do you leave your labor to him?
12 Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
Do you trust in him That he brings back your seed, And gathers [it to] your threshing-floor?
13 A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
[The] wing of the crying ostriches exults, but as a pinion and feather of a stork?
14 Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
For she leaves her eggs on the earth, And she warms them on the dust,
15 s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
And she forgets that a foot may press it, And a beast of the field treads it down.
16 keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
It has hardened her young ones without her, Her labor [is] in vain, without fear.
17 mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
For God has caused her to forget wisdom, And He has not given a portion To her in understanding;
18 A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
At the time she lifts herself up on high, She laughs at the horse and his rider.
19 Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
Do you give might to the horse? Do you clothe his neck [with] a mane?
20 Ugráltatod-e mint a sáskát?
Do you cause him to rush as a locust? The splendor of his snorting [is] terrible.
21 Fenséges tüsszögése – rettenet.
They dig in a valley, and he rejoices in power, He goes forth to meet the armor.
22 Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
He laughs at fear, and is not frightened, And he does not turn back from the face of the sword.
23 Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
Quiver rattles against him, The flame of a spear, and a javelin.
24 tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
He swallows the ground with trembling and rage, And does not remain steadfast Because of the sound of a horn.
25 A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
Among the horns he says, Aha, And from afar he smells battle, Roaring of princes and shouting.
26 A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
By your understanding does a hawk fly? Does he spread his wings to the south?
27 avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
At your command does an eagle go up high? Or lift up his nest?
28 Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
He inhabits a rock, Indeed, he lodges on the tooth of a rock, and fortress.
29 onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
From there he has sought food, His eyes look attentively to a far-off place,
30 fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
And his brood sucks up blood, And where the pierced [are]—there [is] he!”
