Jób 39
1 Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
Knowest thou the time when the chamois of the rock bring forth? or markest thou when the hinds do calve?
2 számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
Numberest thou the months of gestation which they complete and knowest thou the time when they bring forth?
3 Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
They bend themselves: they drop their young ones; throw off their pains.
4 Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
Their little ones become strong; they grow up in the open field; they go forth, and return not unto them.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
Who sent out the wild ass free? or who loosened the bonds of the forest-ass?
6 Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
To whom I assigned the wilderness as his house, and the salty land as his dwellings.
7 nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
He laugheth at the noise of a town, and the shoutings of the driver he heareth not.
8 a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
What he espieth on the mountains is his pasture, and after every green thing doth he search.
9 Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
Will the forest-ox be willing to serve thee, or will he stay over night at thy crib?
10 Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
Canst thou bind the forest-ox with a rope [to labor] in the furrow? or will he harrow valleys, following after thee?
11 Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
Wilt thou trust him, because his strength is great? and wilt thou leave to him thy labor?
12 Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
Wilt thou confide in him, that he should bring home thy seed, and gather it into thy threshing-floor?—
13 A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
The wing of the ostrich moveth joyfully: hath she the pinions and plumage of the careful stork?
14 Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
[No, ] for she intrusteth her eggs to the earth, and letteth them be hatched out on the dust:
15 s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
And she forgetteth that a foot may crush them, or that the beast of the field may stamp them down.
16 keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
He hath made her callous against her young, as though they were not hers: her labor is in vain, [but she feeleth] no dread;
17 mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
Because God hath denied her wisdom, and he hath not imparted to her understanding.
18 A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
At the time she raiseth herself up on high, she laugheth at the horse and his rider.
19 Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
Dost thou give the horse strength? dost thou clothe his neck with the rolling mane?
20 Ugráltatod-e mint a sáskát?
Canst thou make him jump like a locust? his majestic snort is terrible.
21 Fenséges tüsszögése – rettenet.
Men spy about in the valley, and he rejoiceth in his strength: he goeth forth to meet the armed array.
22 Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
He laugheth at fear, and is not dismayed; and turneth not back from before the sword.
23 Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
Over him rattle the quiver, the glittering spear and the lance.
24 tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
With impatient noise and rage he holloweth [with his hoof] the ground, and keepeth not quiet when the cornet's voice [is heard].
25 A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
Midst the sound of the cornet he uttereth his joyful neigh; and from afar he perceiveth the battle, the loud call of the captains, and the battle-cry.—
26 A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
Is it through thy understanding that the hawk flieth along, and spreadeth out his wings toward the south?
27 avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
Or is it by your order that the eagle doth mount upward, and buildeth high up his nest?
28 Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
On a rock he dwelleth, and spendeth his nights, on a rocky crag and mountain fastness.
29 onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
From there he espieth his food, from afar can his eyes behold.
30 fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
His young ones, also, sip up blood: and where the slain be, there is he.
