Jób 39
1 Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
Do thou know the time when the wild goats of the rock bring forth? Or can thou mark when the hinds do calve?
2 számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
Can thou number the months that they fulfill? Or do thou know the time when they bring forth?
3 Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
They bow themselves. They bring forth their young. They cast out their pains.
4 Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
Their young ones become strong. They grow up in the open field. They go forth, and return not again.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
Who has sent out the wild donkey free? Or who has loosed the bonds of the swift donkey
6 Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
whose home I have made the wilderness, and the salt land his dwelling-place?
7 nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
He scorns the tumult of the city, neither does he hear the shoutings of the driver.
8 a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
The range of the mountains is his pasture, and he searches after every green thing.
9 Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
Will the wild-ox be content to serve thee? Or will he abide by thy crib?
10 Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
Can thou bind the wild-ox with his band in the furrow? Or will he harrow the valleys after thee?
11 Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
Will thou trust him because his strength is great? Or will thou leave to him thy labor?
12 Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
Will thou confide in him that he will bring home thy seed, and gather the grain of thy threshing-floor?
13 A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
The wings of the ostrich wave proudly, but are they the pinions and plumage of love?
14 Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
For she leaves her eggs on the ground, and warms them in the dust.
15 s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
And she forgets that the foot may crush them, or that the wild beast may trample them.
16 keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
She deals hardly with her young ones, as if they were not hers. Though her labor be in vain, she is without fear,
17 mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
because God has deprived her of wisdom, nor has he imparted understanding to her.
18 A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
The time she lifts up herself on high she scorns the horse and his rider.
19 Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
Have thou given the horse his might? Have thou clothed his neck with the quivering mane?
20 Ugráltatod-e mint a sáskát?
Have thou made him to leap as a locust? The glory of his snorting is awesome.
21 Fenséges tüsszögése – rettenet.
He paws in the valley, and rejoices in his strength. He goes out to meet the armed men.
22 Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
He mocks at fear, and is not dismayed. Neither does he turn back from the sword.
23 Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
The quiver rattles against him, the flashing spear and the javelin.
24 tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
He swallows the ground with fierceness and rage, nor does he believe that it is the voice of the trumpet.
25 A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
As often as the trumpet sounds he says, Aha! And he smells the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
26 A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
Is it by thy wisdom that the hawk soars, and stretches her wings toward the south?
27 avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
Is it at thy command that the eagle mounts up, and makes her nest on high?
28 Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
She dwells on the cliff, and makes her home upon the point of the cliff and the stronghold.
29 onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
From there she spies out the prey. Her eyes behold it afar off.
30 fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
Her young ones also suck up blood. And where the slain are, there is she.
