Jób 39
1 Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
Znaš li kako se legu divokoze? Vidje li kako se mlade košute?
2 számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
Izbroji li koliko nose mjeseci, znaš li u koje doba se omlade?
3 Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
Sagnuvši se, polegu lanad svoju i breme usred pustinje odlažu,
4 Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
a kad im porod ojača, poraste, ostave ga i ne vraćaju mu se.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
Tko dade divljem magarcu slobodu i tko to oglav skinu njemu s glave?
6 Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
U zavičaj mu dadoh ja pustinju i polja slana da ondje živuje.
7 nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
Buci gradova on se podruguje i ne sluša goničevih povika.
8 a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
Luta brdima, svojim pašnjacima, u potrazi za zeleni svakakvom.
9 Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
Možeš li slugom učinit' bivola, zadržat' ga noć jednu za jaslama?
10 Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
Možeš li njega za brazdu prikovat' da ralo vuče po docima tvojim?
11 Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
Možeš li se osloniti na njega jer je njegova snaga prevelika i prepustit' mu težak svoj posao?
12 Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
Misliš li tebi da će se vratiti i na gumno ti dotjerati žito?
13 A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
Krilima svojim noj trepće radosno, iako krila oskudnih i perja.
14 Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
On svoja jaja na zemlji ostavlja, povjerava ih pijesku da ih grije,
15 s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
ne mareć' što ih zgazit' može noga ili nekakva divlja zvijer zgnječiti.
16 keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
S nojićima k'o s tuđima postupa; što mu je trud zaludu, on ne mari.
17 mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
Jer Bog je njega lišio pameti, nije mu dao nikakva razbora.
18 A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
Ali kada na let krila raširi, tada se ruga konju i konjaniku.
19 Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
Zar si ti konja obdario snagom zar si mu ti vrat grivom ukrasio?
20 Ugráltatod-e mint a sáskát?
Zar ti činiš da skače k'o skakavac, da u strah svakog nagoni hrzanjem?
21 Fenséges tüsszögése – rettenet.
Kopitom zemlju veselo raskapa, neustrašivo srlja na oružje.
22 Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
Strahu se ruga, ničeg se ne boji, ni pred mačem uzmaknuti neće.
23 Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
Na sapima mu zvekeće tobolac, koplje sijeva i ubojna sulica.
24 tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
Bijesan i nestrpljiv guta prostore; kad rog zasvira, tko će ga zadržat':
25 A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
na svaki zvuk roga on zarže: Ha! Izdaleka on ljuti boj već njuši, viku bojnu i poklič vojskovođa.
26 A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
Zar po promislu tvojem lijeće soko i prema jugu krila svoja širi?
27 avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
Zar se na nalog tvoj diže orao i vrh timora gnijezdo sebi vije?
28 Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
Na litici on stanuje i noćÄi, na grebenima vrleti visokih.
29 onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
Odatle na plijen netremice vreba, oči njegove vide nadaleko.
30 fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
Krvlju se hrane njegovi orlići; gdje je ubijenih, tamo je i on.”
