Jób 38

1 S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:

2 Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.

3 Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.

4 Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!

5 Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?

6 Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?

7 Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;

8 s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;

9 midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,

10 és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,

11 és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!

12 Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?

13 Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:

14 elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;

15 s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.

16 Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?

17 Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?

18 Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.

19 Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,

20 hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?

21 Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!

22 Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,

23 melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.

24 Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?

25 Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,

26 hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.

27 Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?

28 Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?

29 Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?

30 Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.

31 Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;

32 kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?

33 Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?

34 Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?

35 Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?

36 Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?

37 Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?

38 Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?

39 Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;

40 midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?

41 Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?