Jób 38
1 S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
Og Herren svarte Job ut av et stormvær og sa:
2 Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.
Hvem er han som formørker mitt råd med ord uten forstand?
3 Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.
Nuvel, omgjord dine lender som en mann! Så vil jeg spørre dig, og du skal lære mig.
4 Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!
Hvor var du da jeg grunnfestet jorden? Si frem hvis du vet det!
5 Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?
Hvem fastsatte vel dens mål? Vet du det? Eller hvem spente målesnor ut over den?
6 Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?
Hvor blev dens støtter rammet ned, eller hvem la dens hjørnesten,
7 Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;
mens alle morgenstjerner jublet, og alle Guds sønner ropte av fryd?
8 s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;
Og hvem lukket for havet med dører, da det brøt frem og gikk ut av mors liv,
9 midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,
da jeg gjorde skyer til dets klædebon og skodde til dets svøp
10 és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,
og merket av en grense for det og satte bom og dører
11 és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!
og sa: Hit skal du komme og ikke lenger, her skal dine stolte bølger legge sig?
12 Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?
Har du i dine dager befalt morgenen å bryte frem, har du vist morgenrøden dens sted,
13 Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:
forat den skulde gripe fatt i jordens ender, og de ugudelige rystes bort fra den?
14 elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;
Jorden tar da form likesom ler under seglet, og tingene treder frem som et klædebon,
15 s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.
og de ugudelige unddras sitt lys, og den løftede arm knuses.
16 Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?
Er du kommet til havets kilder, og har du vandret på dypets bunn?
17 Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?
Har dødens porter vist sig for dig, og har du sett dødsskyggens porter?
18 Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.
Har du sett ut over jordens vidder? Si frem dersom du kjenner alt dette!
19 Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,
Hvor er veien dit hvor lyset bor? Og mørket - hvor er dets sted,
20 hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?
så du kunde hente det frem til dets område, så du kjente stiene til dets hus?
21 Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!
Du vet det vel; dengang blev du jo født, og dine dagers tall er stort.
22 Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,
Er du kommet til forrådskammerne for sneen, og har du sett forrådshusene for haglet,
23 melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.
som jeg har opspart til trengselens tid, til kampens og krigens dag?
24 Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?
Hvad vei følger lyset når det deler sig, og østenvinden når den spreder sig over jorden?
25 Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,
Hvem har åpnet renner for regnskyllet og vei for lynstrålen
26 hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.
for å la det regne over et øde land, over en ørken hvor intet menneske bor,
27 Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?
for å mette ørk og øde og få gressbunnen til å gro?
28 Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?
Har regnet nogen far? Eller hvem har avlet duggens dråper?
29 Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?
Av hvis liv er vel isen gått frem, og himmelens rim - hvem fødte det?
30 Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.
Vannet blir hårdt som sten, og havets overflate stivner.
31 Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;
Kan du knytte Syvstjernens bånd, eller kan du løse Orions lenker?
32 kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?
Kan du føre Dyrekretsens stjernebilleder frem i rette tid, og Bjørnen med dens unger - kan du styre deres gang?
33 Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?
Kjenner du himmelens lover? Fastsetter du dens herredømme over jorden?
34 Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?
Kan din røst nå op til skyen, så en flom av vann dekker dig?
35 Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?
Kan du sende ut lynene, så de farer avsted, så de sier til dig: Se, her er vi?
36 Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?
Hvem har lagt visdom i de mørke skyer, eller hvem har lagt forstand i luftsynet?
37 Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?
Hvem teller skyene med visdom, og himmelens vannsekker - hvem heller vannet ut av dem,
38 Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?
når støvet flyter sammen til en fast masse, og jordklumpene henger fast ved hverandre?
39 Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;
Jager du rov for løvinnen, og metter du de grådige ungløver,
40 midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?
når de dukker sig ned i sine huler og ligger på lur i krattet?
41 Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?
Hvem lar ravnen finne sin mat, når dens unger skriker til Gud og farer hit og dit uten føde?
