< Jób 38 >
1 S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2 Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7 Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;
És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
9 midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
10 és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13 Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17 Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18 Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,
Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
23 melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24 Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?
Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
26 hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28 Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.
Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31 Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32 kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33 Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34 Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36 Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
39 Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
40 midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
41 Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?