Jób 38

1 S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:

μετὰ δὲ τὸ παύσασθαι Ελιουν τῆς λέξεως εἶπεν ὁ κύριος τῷ Ιωβ διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν

2 Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.

τίς οὗτος ὁ κρύπτων με βουλήν συνέχων δὲ ῥήματα ἐν καρδίᾳ ἐμὲ δὲ οἴεται κρύπτειν

3 Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.

ζῶσαι ὥσπερ ἀνὴρ τὴν ὀσφύν σου ἐρωτήσω δέ σε σὺ δέ μοι ἀποκρίθητι

4 Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!

ποῦ ἦς ἐν τῷ θεμελιοῦν με τὴν γῆν ἀπάγγειλον δέ μοι εἰ ἐπίστῃ σύνεσιν

5 Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?

τίς ἔθετο τὰ μέτρα αὐτῆς εἰ οἶδας ἢ τίς ὁ ἐπαγαγὼν σπαρτίον ἐπ’ αὐτῆς

6 Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?

ἐπὶ τίνος οἱ κρίκοι αὐτῆς πεπήγασιν τίς δέ ἐστιν ὁ βαλὼν λίθον γωνιαῖον ἐπ’ αὐτῆς

7 Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;

ὅτε ἐγενήθησαν ἄστρα ᾔνεσάν με φωνῇ μεγάλῃ πάντες ἄγγελοί μου

8 s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;

ἔφραξα δὲ θάλασσαν πύλαις ὅτε ἐμαίμασσεν ἐκ κοιλίας μητρὸς αὐτῆς ἐκπορευομένη

9 midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,

ἐθέμην δὲ αὐτῇ νέφος ἀμφίασιν ὁμίχλῃ δὲ αὐτὴν ἐσπαργάνωσα

10 és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,

ἐθέμην δὲ αὐτῇ ὅρια περιθεὶς κλεῖθρα καὶ πύλας

11 és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!

εἶπα δὲ αὐτῇ μέχρι τούτου ἐλεύσῃ καὶ οὐχ ὑπερβήσῃ ἀλλ’ ἐν σεαυτῇ συντριβήσεταί σου τὰ κύματα

12 Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?

ἦ ἐπὶ σοῦ συντέταχα φέγγος πρωινόν ἑωσφόρος δὲ εἶδεν τὴν ἑαυτοῦ τάξιν

13 Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:

ἐπιλαβέσθαι πτερύγων γῆς ἐκτινάξαι ἀσεβεῖς ἐξ αὐτῆς

14 elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;

ἦ σὺ λαβὼν γῆν πηλὸν ἔπλασας ζῷον καὶ λαλητὸν αὐτὸν ἔθου ἐπὶ γῆς

15 s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.

ἀφεῖλας δὲ ἀπὸ ἀσεβῶν τὸ φῶς βραχίονα δὲ ὑπερηφάνων συνέτριψας

16 Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?

ἦλθες δὲ ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτησας

17 Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?

ἀνοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν

18 Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.

νενουθέτησαι δὲ τὸ εὖρος τῆς ὑπ’ οὐρανόν ἀνάγγειλον δή μοι πόση τίς ἐστιν

19 Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,

ποίᾳ δὲ γῇ αὐλίζεται τὸ φῶς σκότους δὲ ποῖος ὁ τόπος

20 hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?

εἰ ἀγάγοις με εἰς ὅρια αὐτῶν εἰ δὲ καὶ ἐπίστασαι τρίβους αὐτῶν

21 Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!

οἶδα ἄρα ὅτι τότε γεγέννησαι ἀριθμὸς δὲ ἐτῶν σου πολύς

22 Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,

ἦλθες δὲ ἐπὶ θησαυροὺς χιόνος θησαυροὺς δὲ χαλάζης ἑόρακας

23 melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.

ἀπόκειται δέ σοι εἰς ὥραν ἐχθρῶν εἰς ἡμέραν πολέμου καὶ μάχης

24 Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?

πόθεν δὲ ἐκπορεύεται πάχνη ἢ διασκεδάννυται νότος εἰς τὴν ὑπ’ οὐρανόν

25 Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,

τίς δὲ ἡτοίμασεν ὑετῷ λάβρῳ ῥύσιν ὁδὸν δὲ κυδοιμῶν

26 hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.

τοῦ ὑετίσαι ἐπὶ γῆν οὗ οὐκ ἀνήρ ἔρημον οὗ οὐχ ὑπάρχει ἄνθρωπος ἐν αὐτῇ

27 Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?

τοῦ χορτάσαι ἄβατον καὶ ἀοίκητον καὶ τοῦ ἐκβλαστῆσαι ἔξοδον χλόης

28 Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?

τίς ἐστιν ὑετοῦ πατήρ τίς δέ ἐστιν ὁ τετοκὼς βώλους δρόσου

29 Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?

ἐκ γαστρὸς δὲ τίνος ἐκπορεύεται ὁ κρύσταλλος πάχνην δὲ ἐν οὐρανῷ τίς τέτοκεν

30 Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.

ἣ καταβαίνει ὥσπερ ὕδωρ ῥέον πρόσωπον δὲ ἀβύσσου τίς ἔπηξεν

31 Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;

συνῆκας δὲ δεσμὸν Πλειάδος καὶ φραγμὸν Ὠρίωνος ἤνοιξας

32 kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?

ἦ διανοίξεις μαζουρωθ ἐν καιρῷ αὐτοῦ καὶ Ἕσπερον ἐπὶ κόμης αὐτοῦ ἄξεις αὐτά

33 Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?

ἐπίστασαι δὲ τροπὰς οὐρανοῦ ἢ τὰ ὑπ’ οὐρανὸν ὁμοθυμαδὸν γινόμενα

34 Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?

καλέσεις δὲ νέφος φωνῇ καὶ τρόμῳ ὕδατος λάβρῳ ὑπακούσεταί σου

35 Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?

ἀποστελεῖς δὲ κεραυνοὺς καὶ πορεύσονται ἐροῦσιν δέ σοι τί ἐστιν

36 Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?

τίς δὲ ἔδωκεν γυναιξὶν ὑφάσματος σοφίαν ἢ ποικιλτικὴν ἐπιστήμην

37 Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?

τίς δὲ ὁ ἀριθμῶν νέφη σοφίᾳ οὐρανὸν δὲ εἰς γῆν ἔκλινεν

38 Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?

κέχυται δὲ ὥσπερ γῆ κονία κεκόλληκα δὲ αὐτὸν ὥσπερ λίθῳ κύβον

39 Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;

θηρεύσεις δὲ λέουσιν βοράν ψυχὰς δὲ δρακόντων ἐμπλήσεις

40 midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?

δεδοίκασιν γὰρ ἐν κοίταις αὐτῶν κάθηνται δὲ ἐν ὕλαις ἐνεδρεύοντες

41 Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?

τίς δὲ ἡτοίμασεν κόρακι βοράν νεοσσοὶ γὰρ αὐτοῦ πρὸς κύριον κεκράγασιν πλανώμενοι τὰ σῖτα ζητοῦντες