Jób 38
1 S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
L’Éternel répondit à Job du milieu de la tempête et dit:
2 Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.
Qui est celui qui obscurcit mes desseins Par des discours sans intelligence?
3 Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.
Ceins tes reins comme un vaillant homme; Je t’interrogerai, et tu m’instruiras.
4 Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!
Où étais-tu quand je fondais la terre? Dis-le, si tu as de l’intelligence.
5 Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?
Qui en a fixé les dimensions, le sais-tu? Ou qui a étendu sur elle le cordeau?
6 Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?
Sur quoi ses bases sont-elles appuyées? Ou qui en a posé la pierre angulaire,
7 Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;
Alors que les étoiles du matin éclataient en chants d’allégresse, Et que tous les fils de Dieu poussaient des cris de joie?
8 s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;
Qui a fermé la mer avec des portes, Quand elle s’élança du sein maternel;
9 midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,
Quand je fis de la nuée son vêtement, Et de l’obscurité ses langes;
10 és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,
Quand je lui imposai ma loi, Et que je lui mis des barrières et des portes;
11 és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!
Quand je dis: Tu viendras jusqu’ici, tu n’iras pas au-delà; Ici s’arrêtera l’orgueil de tes flots?
12 Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?
Depuis que tu existes, as-tu commandé au matin? As-tu montré sa place à l’aurore,
13 Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:
Pour qu’elle saisisse les extrémités de la terre, Et que les méchants en soient secoués;
14 elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;
Pour que la terre se transforme comme l’argile qui reçoit une empreinte, Et qu’elle soit parée comme d’un vêtement;
15 s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.
Pour que les méchants soient privés de leur lumière, Et que le bras qui se lève soit brisé?
16 Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?
As-tu pénétré jusqu’aux sources de la mer? T’es-tu promené dans les profondeurs de l’abîme?
17 Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?
Les portes de la mort t’ont-elles été ouvertes? As-tu vu les portes de l’ombre de la mort?
18 Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.
As-tu embrassé du regard l’étendue de la terre? Parle, si tu sais toutes ces choses.
19 Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,
Où est le chemin qui conduit au séjour de la lumière? Et les ténèbres, où ont-elles leur demeure?
20 hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?
Peux-tu les saisir à leur limite, Et connaître les sentiers de leur habitation?
21 Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!
Tu le sais, car alors tu étais né, Et le nombre de tes jours est grand!
22 Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,
Es-tu parvenu jusqu’aux amas de neige? As-tu vu les dépôts de grêle,
23 melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.
Que je tiens en réserve pour les temps de détresse, Pour les jours de guerre et de bataille?
24 Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?
Par quel chemin la lumière se divise-t-elle, Et le vent d’orient se répand-il sur la terre?
25 Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,
Qui a ouvert un passage à la pluie, Et tracé la route de l’éclair et du tonnerre,
26 hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.
Pour que la pluie tombe sur une terre sans habitants, Sur un désert où il n’y a point d’hommes;
27 Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?
Pour qu’elle abreuve les lieux solitaires et arides, Et qu’elle fasse germer et sortir l’herbe?
28 Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?
La pluie a-t-elle un père? Qui fait naître les gouttes de la rosée?
29 Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?
Du sein de qui sort la glace, Et qui enfante le frimas du ciel,
30 Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.
Pour que les eaux se cachent comme une pierre, Et que la surface de l’abîme soit enchaînée?
31 Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;
Noues-tu les liens des Pléiades, Ou détaches-tu les cordages de l’Orion?
32 kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?
Fais-tu paraître en leur temps les signes du zodiaque, Et conduis-tu la Grande Ourse avec ses petits?
33 Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?
Connais-tu les lois du ciel? Règles-tu son pouvoir sur la terre?
34 Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?
Élèves-tu la voix jusqu’aux nuées, Pour appeler à toi des torrents d’eaux?
35 Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?
Lances-tu les éclairs? Partent-ils? Te disent-ils: Nous voici?
36 Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?
Qui a mis la sagesse dans le cœur, Ou qui a donné l’intelligence à l’esprit?
37 Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?
Qui peut avec sagesse compter les nuages, Et verser les outres des cieux,
38 Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?
Pour que la poussière se mette à ruisseler, Et que les mottes de terre se collent ensemble?
39 Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;
Chasses-tu la proie pour la lionne, Et apaises-tu la faim des lionceaux,
40 midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?
Quand ils sont couchés dans leur tanière, Quand ils sont en embuscade dans leur repaire?
41 Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?
Qui prépare au corbeau sa pâture, Quand ses petits crient vers Dieu, Quand ils sont errants et affamés?
