Jób 38
1 S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
Then Yahweh responded to Job, out of a storm, and said: —
2 Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.
Who is it that darkeneth counsel, by words, without knowledge?
3 Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.
Gird, I pray thee—like a strong man—thy loins, that I may ask thee, and inform thou me:
4 Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!
Where wast thou, when I founded the earth? Tell, if thou knowest understanding!
5 Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?
Who set the measurements thereof, if thou knowest? Or who stretched out over it a line?
6 Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?
Whereon were the pedestals thereof sunk? Or who laid the corner stone thereof; —
7 Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;
When the morning stars sang together, and all the sons of God shouted for joy?
8 s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;
Or [who] shut in, with double doors, the sea, when, bursting out of the womb, it came forth;
9 midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,
When I put a cloud as the garment thereof, and a thick cloud as the swaddling-band thereof;
10 és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,
And brake off for it my boundary, and fixed a bar and double doors;
11 és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!
And said—Hitherto, shalt thou come, and no further, —and, here, shalt thou set a limit to the majesty of thy waves?
12 Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?
Since thy days [began] hast thou commanded the morning? or caused the dawn to know its place;
13 Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:
That it might lay hold of the wings of the earth, and the lawless be shaken out of it?
14 elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;
It transformeth itself like the clay of a seal, so that things stand forth like one arrayed;
15 s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.
That their light may be withdrawn from the lawless, and, the lofty arm, be shivered.
16 Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?
Hast thou entered as far as the springs of the sea? Or, through the secret recesses of the resounding deep, hast thou wandered?
17 Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?
Have the gates of death been disclosed to thee? And, the gates of the death-shade, couldst thou descry?
18 Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.
Hast thou well considered, even the breadths of the earth? Tell—if thou knowest it all!
19 Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,
Where then is the way, the light shall abide? And, the darkness, where then is its place?
20 hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?
That thou mayest conduct it unto the bound thereof, and that thou mayest perceive the paths to its house.
21 Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!
Thou knowest, for, then, hadst thou been born! And, in number, thy days are many!
22 Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,
Hast thou entered into the treasuries of the snow? And, the treasuries of the hail, couldst thou see?
23 melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.
Which I have reserved for a time of distress, for the day of conflict and of war?
24 Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?
Where then is the way the lightning is parted? The east wind spreadeth itself abroad over the earth.
25 Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,
Who hath cloven—for the torrent—a channel? Or a way for the lightning of thunders;
26 hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.
To give rain over the no-man’s land, the desert, where no son of earth is;
27 Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?
To satisfy the wild and the wilderness, to cause to spring forth the meadow of young grass?
28 Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?
Hath the rain a father? Or who hath begotten the drops of dew?
29 Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?
Out of whose womb, came forth the ice? And, the hoar-frost of the heavens, who hath given it birth?
30 Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.
Like a stone, are the waters congealed, and, the face of the roaring deep, becometh firm!
31 Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;
Canst thou bind the fetters of the Pleiades? Or, the bands of Orion, canst thou unloose?
32 kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?
Canst thou bring forth the signs of the Zodiac each in its season? Or, the Bear and her Young, canst thou lead?
33 Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?
Knowest thou, the statutes of the heavens? Or didst thou appoint his dominion over the earth?
34 Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?
Canst thou lift up, to the thick cloud, thy voice, and the overflow of waters cover thee?
35 Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?
Canst thou send forth the lightnings, so that they go, and say to thee, Behold us?
36 Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?
Who hath put—into cloud-forms—wisdom? Or who hath given—to the meteor—understanding?
37 Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?
Who can count the thin clouds, in wisdom? And, the bottles of the heavens, who can empty out;
38 Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?
When the dust is cast into a clod, and the lumps are bound together?
39 Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;
Wilt thou hunt—for the Lioness—prey? Or, the craving of the Strong Lion, wilt thou satisfy;
40 midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?
When they settle down in dens, abide in covert, for lying in wait?
41 Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?
Who prepareth for the Raven his nourishment, —when his young ones—unto GOD—cry out, [when] they wander for lack of food?
