Jób 38
1 S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
Nato Jahve odgovori Jobu iz oluje i reče:
2 Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.
“Tko je taj koji riječima bezumnim zamračuje božanski promisao?
3 Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.
Bokove svoje opaši k'o junak: ja ću te pitat', a ti me pouči.
4 Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!
Gdje si bio kad zemlju utemeljih? Kazuj, ako ti je znanje sigurno.
5 Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?
Znaš li tko joj je mjere odredio i nad njom uže mjerničko napeo?
6 Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?
Na čemu joj počivaju temelji? Tko joj postavi kamen ugaoni
7 Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;
dok su klicale zvijezde jutarnje i Božji uzvikivali dvorjani?
8 s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;
Tko li zatvori more vratnicama kad je navrlo iz krila majčina;
9 midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,
kad ga oblakom k'o haljom odjenuh i k'o pelenam' ovih maglom gustom;
10 és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,
kad sam njegovu odredio među, vrata stavio sa prijevornicama?
11 és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!
Dotle, ne dalje, rekao sam njemu, tu nek' se lomi ponos tvog valovlja!
12 Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?
Zar si ikad zapovjedio jutru, zar si kazao zori mjesto njeno,
13 Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:
da poduhvati zemlju za rubove i da iz nje sve bezbožnike strese;
14 elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;
da je pretvori u glinu pečatnu i oboji je k'o kakvu haljinu.
15 s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.
Ona uzima svjetlost zlikovcima i pesnicu im lomi uzdignutu.
16 Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?
Zar si ti prodro do izvora morskih, po dnu bezdana zar si kad hodio?
17 Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?
Zar su ti vrata smrti pokazali; vidje li dveri kraja mrtvih sjena?
18 Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.
Zar si prostranstvo zemlje uočio? Govori, ako ti je znano sve to.
19 Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,
Koji putovi u dom svjetla vode, na kojem mjestu prebivaju tmine,
20 hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?
da ih odvedeš u njine krajeve, da im put k stanu njihovu pokažeš?
21 Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!
Ti znadeš to, tÓa davno ti se rodi, tvojih dana broj veoma je velik!
22 Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,
Zar si stigao do riznica snijega i zar si tuče spremišta vidio
23 melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.
što ih pričuvah za dane nevolje, za vrijeme boja krvava i rata?
24 Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?
Kojim li se putem dijeli munja kada iskre po svoj zemlji prosipa?
25 Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,
Tko li je jaz iskopao povodnju, tko prokrčio pute grmljavini
26 hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.
da bi daždjelo na kraj nenastanjen, na pustinju gdje žive duše nema,
27 Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?
da bi neplodnu napojio pustoš, da bi u stepi trava izniknula?
28 Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?
Ima li kiša svoga roditelja? Tko je taj koji kapi rose rađa?
29 Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?
Iz čijeg li mraz izlazi krila, tko slanu stvara što s nebesa pada?
30 Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.
Kako čvrsnu vode poput kamena i led se hvata površja bezdana?
31 Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;
Možeš li lancem vezati Vlašiće i razdriješiti spone Orionu,
32 kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?
u pravo vrijeme izvesti Danicu, vodit' Medvjeda s njegovim mladima?
33 Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?
Zar poznaješ ti zakone nebeske pa da njima moć na zemlji dodijeliš?
34 Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?
Zar doviknuti možeš oblacima pa da pljuskovi tebe poslušaju?
35 Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?
Zar na zapovijed tvoju munje lijeću i tebi zar se odazivlju: 'Evo nas'?
36 Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?
Tko je mudrost darovao ibisu, tko li je pamet ulio u pijetla?
37 Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?
Tko to mudro prebrojava oblake i tko nebeske izlijeva mjehove
38 Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?
dok se zemlja u tijesto ne zgusne i dok se grude njezine ne slijepe?
39 Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;
Zar ćeš ti plijen uloviti lavici ili ćeš glad utažit' lavićima
40 midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?
na leglu svojem dok gladni čekaju i vrebaju na žrtvu iz zaklona?
41 Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?
Tko hranu gavranovima pribavlja kad Bogu ptići njegovi cijuču i naokolo oblijeću bez hrane?
