Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
Tudi ob tem moje srce trepeta in je premaknjeno iz svojega mesta.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Pozorno prisluhnite hrupu njegovega glasu in zvoku, ki gre iz njegovih ust.
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
Tega usmerja pod celotnim nebom in svoje bliskanje do koncev zemlje.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
Za tem rjovi glas. Grmi z glasom svoje odličnosti in ne bo jih zadržal, ko se zasliši njegov glas.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
Bog s svojim glasom čudovito grmi. Dela velike stvari, ki jih ne moremo doumeti.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
Kajti snegu pravi: ›Bodi na zemlji, ‹ podobno majhnemu dežju in velikemu dežju njegove moči.
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
Pečati roko vsakega človeka, da bi vsi ljudje lahko poznali njegovo delo.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
Potem gredo živali v brloge in ostanejo na svojih mestih.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
Iz juga prihaja vrtinčast veter in mraz iz severa.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
Z dihom Boga je dana zmrzal in širina vodá je omejena.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Tudi z namakanjem obtežuje debel oblak. Razpršuje svoj svetli oblak.
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
Ta je obrnjen ob njegovih nasvetih, da lahko naredijo karkoli jim zapoveduje na obličju zemeljskega [kroga] na zemlji.
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
Povzroča mu, da pride, bodisi za grajanje ali za njegovo deželo ali za usmiljenje.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Prisluhni temu, oh Job. Stoj mirno in preudari čudovita Božja dela.
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Ali veš, kdaj jih je Bog razporedil in svetlobi svojega oblaka velel, da zasije?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Mar poznaš izravnavanja oblakov, čudovita dela njega, ki je popoln v spoznanju?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
Kako so tvoje obleke tople, ko z južnim vetrom umiri zemljo?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Ali si ti z njim razprostrl nebo, ki je močno in kakor staljeno zrcalo?
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Pouči nas, kaj mu bomo rekli, kajti svojega govora ne moremo urediti zaradi teme.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Mar mu bo povedano, da jaz govorim? Če človek govori, bo zagotovo požrt.
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
Sedaj ljudje ne vidimo svetle svetlobe, ki je v oblakih, toda veter gre mimo in jih očisti.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
Lepo vreme prihaja iz severa. Z Bogom je strašno veličanstvo.
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
Glede Vsemogočnega, ne moremo ga srečati. Odličen je v moči, v sodbi in v obilici pravice. Ne bo prizadel.
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Ljudje se ga zato bojijo. Ne ozira se na nobenega od tistih, ki so modrega srca.«
