Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
“Hana yangu inorova nokuda kwezvizvi, uye mwoyo wangu unotomuka uchibva panzvimbo yawo.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Teererai! Teererai kutinhira kwenzwi rake, nokuunga kunobva pamuromo wake.
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
Anoregedzera mheni yake pasi pedenga rose, agoituma kumigumo yenyika.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
Shure kwaizvozvo inzwi rokutinhira kwake rinosvika; anotinhira nenzwi roumambo hwake.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
Inzwi raMwari rinotinhira nenzira dzinoshamisa; iye anoita zvinhu zvikuru zvinopfuura kunzwisisa kwedu.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
Anoti kuchando, ‘Donhera panyika,’ nokumvura inonaya, ‘Naya nesimba.’
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
Kuitira kuti vanhu vose vaakasika vazive basa rake, anoita kuti munhu mumwe nomumwe ambomira kushanda.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
Mhuka dzinovanda; dzinoramba dziri mumapako adzo.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
Dutu rinobuda pakamuri yaro, chando chinobva pakuvhuvhuta kwemhepo.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
Kufema kwaMwari kunobudisa mazaya echando, uye mvura zhinji inooma kuita chando.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Anozadza makore nounyoro; anoparadzira mheni yake nomumakore.
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
Anoafambisa sezvaanoda pamusoro penyika yose, kuti aite zvose zvaanoarayira.
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
Anouyisa makore kuzoranga vanhu, kana kuzodiridza nyika yake kuti aratidze rudo rwake.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
“Teerera izvi, Jobho; imbomira ugorangarira zvishamiso zvaMwari.
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Unoziva here kudzorwa kwamakore naMwari nokupenyesa kwaanoita mheni yake?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Unoziva maturikirwo akaitwa makore here, izvo zvishamiso zvaiye akakwana muruzivo?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
Iyewe unopiswa nenguo dzako nyika painonyaradzwa nemhepo yezasi,
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
ko, ungagona kubatana naye pakutatamura matenga here, iwo akaoma kunge chionioni chendarira yakaumbwa.
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
“Tiudze zvatingareva kwaari; hatigoni kureva mhaka yedu nokuda kwerima redu.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Ko, anofanira kuudzwa kuti ndinoda kutaura here? Ko, pano munhu angakumbira kumedzwa here?
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
Zvino hakuna munhu angatarira kuzuva, nokuvhenekera kwaro riri mumatenga, mushure mokunge mhepo yaachenesa.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
Anouya nokubwinya kunoyevedza achibva nokumusoro; Mwari anouya nokubwinya kunotyisa.
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
Wamasimba Ose haasvikiki kwaari uye anokudzwa nesimba; mukururamisira uye nokururama kwake kukuru haadzvinyiriri.
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Naizvozvo, vanhu vanomutya, ko, haana hanya navose vakachenjera pamwoyo here?”
