< Jób 37 >

1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
Na konei ano wiri ana toku ngakau, maunu atu ana i tona wahi.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Ata whakarangona tona reo e papa ana, te pakutanga hoki e puta mai ana i tona mangai.
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
E whakatikaia atu ana e ia ki nga wahi katoa i raro i te rangi, ko tona uira hoki ki nga pito o te whenua.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
I muri iho ko te reo e hamama ana; papa ana te whatitiri o te reo o tona nui; e kore ano era a tauhikuhiku ina rangona tona reo.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
Ko ta te Atua whatitiri he reo whakamiharo; nui atu ana mahi, e kore hoki e mohiotia.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
E ki ana hoki ia ki te hukarere, Hei runga koe i te whenua; ki te ua punehunehu ano hoki, raua ko te ua ta o tona kaha;
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
Hiritia ake e ia te ringa o nga tangata katoa; kia mohio ai nga tangata katoa nana nei i hanga ki tana mahi.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
Haere ana nga kirehe ki nga piringa, noho ana i o ratou nohoanga.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
Puta mai ana te tupuhi i te whare o te tonga: te matao hoki i te hauraro.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
Na te manawa o te Atua i homai te huka: a kuiti iho te whanuitanga o nga wai.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Ae ra, e utaina ana e ia te kapua matotoru ki te houku; tohatohaina ana e ia te kohu o tana uira:
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
E whakakopikopikoa ana ano a tawhio noa, he mea hoki na ona whakaaro: hei mea i nga mea katoa e whakahaua atu ana e ia ki te mata o te ao:
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
E whakaputaina ana e ia hei whiu, hei mea ranei mo tona whenua, hei atawhai ranei.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Kia whai taringa mai ki tenei, e Hopa: tu marie, ka whakaaro ki nga mea whakamiharo a te Atua.
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
E mohio ana ranei koe ki ta te Atua whakahautanga ki a ratou i tana, i puta ai te marama o tana kapua?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
E mohio ana ranei koe ki nga paunatanga o nga kapua, ki nga mahi whakamiharo a te tino o te matauranga?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
Ki ou kakahu nei ka mahana, ina whakamarietia e ia te whenua ki te hau tonga?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Ka taea ranei e koe te whakatakoto ngatahi me ia te rangi hei papatupu, ano he whakaata whakarewa?
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Whakaaturia mai ki a matou ta matou e korero ai ki a ia; e kore hoki e tika i te pouri ta matou whakatakoto o te korero.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
E korerotia ranei ki a ia kei te mea ahau ki te korero? Kia hiahia ranei te tangata kia horomia ia?
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
Na inaianei e kore nga tangata e kite ana i te marama e wheriko mai nei i te rangi: otiia ka tika atu te hau, ka whakawateatia ratou.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
E ahu mai ana i te hauraro te aho ano he koura; kei te Atua te kororia whakawehi.
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
Ko te Kaha Rawa, e kore ia e taea te whakataki e tatou; hira rawa tona kaha; a e kore ia e tukino i tana whakarite whakawa, i te nui o te tika.
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Koia ka wehi nga tangata i a ia: e kore ia e whai whakaaro ki te hunga ngakau mohio.

< Jób 37 >