Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
