Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
Mon cœur est tout tremblant, Il bondit hors de sa place.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Écoutez, écoutez le frémissement de sa voix, Le grondement qui sort de sa bouche!
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
Il le fait rouler dans toute l’étendue des cieux, Et son éclair brille jusqu’aux extrémités de la terre.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
Puis éclate un rugissement: il tonne de sa voix majestueuse; Il ne retient plus l’éclair, dès que sa voix retentit.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
Dieu tonne avec sa voix d’une manière merveilleuse; Il fait de grandes choses que nous ne comprenons pas.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
Il dit à la neige: Tombe sur la terre! Il le dit à la pluie, même aux plus fortes pluies.
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
Il met un sceau sur la main de tous les hommes, Afin que tous se reconnaissent comme ses créatures.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
L’animal sauvage se retire dans une caverne, Et se couche dans sa tanière.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
L’ouragan vient du midi, Et le froid, des vents du nord.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
Par son souffle Dieu produit la glace, Il réduit l’espace où se répandaient les eaux.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Il charge de vapeurs les nuages, Il les disperse étincelants;
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
Leurs évolutions varient selon ses desseins, Pour l’accomplissement de tout ce qu’il leur ordonne, Sur la face de la terre habitée;
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
C’est comme une verge dont il frappe sa terre, Ou comme un signe de son amour, qu’il les fait apparaître.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Job, sois attentif à ces choses! Considère encore les merveilles de Dieu!
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Sais-tu comment Dieu les dirige, Et fait briller son nuage étincelant?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Comprends-tu le balancement des nuées, Les merveilles de celui dont la science est parfaite?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
Sais-tu pourquoi tes vêtements sont chauds Quand la terre se repose par le vent du midi?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Peux-tu comme lui étendre les cieux, Aussi solides qu’un miroir de fonte?
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Fais-nous connaître ce que nous devons lui dire; Nous sommes trop ignorants pour nous adresser à lui.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Lui annoncera-t-on que je parlerai? Mais quel est l’homme qui désire sa perte?
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
On ne peut fixer le soleil qui resplendit dans les cieux, Lorsqu’un vent passe et en ramène la pureté;
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
Le septentrion le rend éclatant comme l’or. Oh! Que la majesté de Dieu est redoutable!
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
Nous ne saurions parvenir jusqu’au Tout-Puissant, Grand par la force, Par la justice, par le droit souverain: Il ne répond pas!
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
C’est pourquoi les hommes doivent le craindre; Il ne porte les regards sur aucun sage.
