Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
À ce spectacle, mon cœur est tout tremblant, il bondit hors de sa place.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Écoutez, écoutez le fracas de sa voix, le grondement qui sort de sa bouche!
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
Il lui donne libre carrière sous l’immensité des cieux, et son éclair brille jusqu’aux extrémités de la terre.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
Puis éclate un rugissement, il tonne de sa voix majestueuse; il ne retient plus les éclairs, quand on entend sa voix;
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
Dieu tonne de sa voix, d’une manière merveilleuse. Il fait de grandes choses que nous ne comprenons pas.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
Il dit à la neige: « Tombe sur la terre; » il commande aux ondées et aux pluies torrentielles.
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
Il met un sceau sur la main de tous les hommes, afin que tout mortel reconnaisse son Créateur.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
Alors l’animal sauvage rentre dans son repaire, et demeure dans sa tanière.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
L’ouragan sort de ses retraites cachées, l’aquilon amène les frimas.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
Au souffle de Dieu se forme la glace, et la masse des eaux est emprisonnée.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Il charge de vapeurs les nuages, il disperse ses nuées lumineuses.
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
On les voit, selon ses décrets, errer en tous sens, pour exécuter tout ce qu’il leur commande, sur la face de la terre habitée.
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
C’est tantôt pour le châtiment de sa terre, et tantôt en signe de faveur qu’il les envoie.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Job, sois attentif à ces choses; arrête-toi, et considère les merveilles de Dieu.
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Sais-tu comment il les opère, et fait briller l’éclair dans la nue?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Comprends-tu le balancement des nuages, les merveilles de celui dont la science est parfaite,
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
toi dont les vêtements sont chauds, quand la terre se repose au souffle du midi?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Peux-tu, comme lui, étendre les nuées, et les rendre solides comme un miroir d’airain?
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Fais-nous connaître ce que nous devons lui dire: nous ne saurions lui parler, ignorants que nous sommes.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Ah! qu’on ne lui rapporte pas mes discours! Un homme a-t-il jamais dit qu’il désirait sa perte?
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
On ne peut voir maintenant la lumière du soleil, qui luit derrière les nuages; qu’un vent passe, il les dissipe.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
L’or vient du septentrion; mais Dieu, que sa majesté est redoutable!
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
Le Tout-Puissant, nous ne pouvons l’atteindre: il est grand en force, et en droit, et en justice, il ne répond à personne!
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Que les hommes donc le révèrent! Il ne regarde pas ceux qui se croient sages.
