Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
At this also my heart trembleth, and is moved out of its place.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Hear attentively the noise of his voice, and the sound that goeth out of his mouth.
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
He directeth it under the whole heaven, and his lightning to the ends of the earth.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
After it a voice roareth: he thundereth with the voice of his excellency; and he will not restrain them when his voice is heard.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
God thundereth marvellously with his voice; great things he doeth, which we cannot comprehend.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
For he saith to the snow, Be thou on the earth; likewise to the small rain, and to the great rain of his strength.
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
He sealeth up the hand of every man; that all men may know his work.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
Then the beasts go into dens, and remain in their places.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
From the south cometh the whirlwind: and cold from the north.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
By the breath of God frost is given: and the breadth of the waters is narrowed.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Also by watering he wearieth the thick cloud: he scattereth his bright cloud:
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
And it is turned around by his counsels: that they may do whatever he commandeth them upon the face of the world on the earth.
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
He causeth it to come, whether for correction, or for his land, or for mercy.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Hearken to this, O Job: stand still, and consider the wondrous works of God.
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Dost thou know when God disposed them, and caused the light of his cloud to shine?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Dost thou know the balancings of the clouds, the wondrous works of him who is perfect in knowledge?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
How thy garments are warm, when he quieteth the earth by the south wind?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Hast thou with him spread out the sky, which is strong, and as a molten looking glass?
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Teach us what we shall say to him; for we cannot order our speech by reason of darkness.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Shall it be told him that I speak? if a man shall speak, surely he shall be swallowed up.
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
And now men see not the bright light which is in the clouds: but the wind passeth, and cleanseth them.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
Fair weather cometh from the north: with God is terrible majesty.
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
As for the Almighty, we cannot find him out: he is excellent in power, and in judgment, and in abundance of justice: he will not afflict.
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Men therefore fear him: he respecteth not any that are wise of heart.
