Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
Yea, at this, my heart quaketh, and starteth up out of its place.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Hear! oh hear! the raging of his voice, A growling sound also, out of his mouth, goeth forth;
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
Under the whole heavens, he letteth it loose, His lightning also, unto the wings of the earth;
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
After it, roareth a voice, He thundereth with his voice of majesty, Nor will he hold them back, when his voice is heard.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
GOD thundereth with his voice, wonderfully, Doing great things, which we cannot know;
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
For, to the snow, he saith, Fall earthwards, —Also to the downpour of rain, yea the downpour of his mighty rains.
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
On the hand of every man, he setteth a seal, that all men may take note of his doing.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
So then the wild-beast hath gone into covert, and, in its lairs, doth it remain.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
Out of a chamber cometh a storm-wind, and, out of the north, cold.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
By the breath of GOD, is given—frost, and, the breadth of waters, is congealed;
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Also, with moisture, burdeneth he the thick cloud, He disperseth his lightning-cloud;
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
Yea, the same, in circles, turneth itself to and fro, by his steering them to their work, whithersoever he commandeth them, over the face of the world, towards the earth.
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
Whether, as a rod, or for his earth, or in lovingkindness, he causeth it to come.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Give thou ear unto this, O Job, Stay, and consider well the wonders of GOD: —
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Canst thou got to know of GOD’S giving charge over them, or of the causing of the lightning of his cloud to shine forth?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Canst thou get to know concerning the poisings of the thick cloud, the wonders of one who is perfect in knowledge?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
That thy garments should be hot when he quieteth the earth from the south?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Didst thou spread out, with him, the skies, strong as a molten mirror?
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Let us know what we shall say to him, We cannot set in order, by reason of darkness.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Shall it be declared to him—that I would speak? Were any man to say aught, he might he destroyed?
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
Yet, now, men see not the light, bright though it is in the skies, when, a wind, hath passed over, and cleansed them.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
Out of the north, a golden light cometh, Upon GOD, is fearful splendour:
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
The Almighty, whom we have not fully found out, is great in vigour, —Neither, justice nor abounding righteousness, will he weaken.
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Therefore, do men revere him, He will not regard any who are wise in heart.
