Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
At this also my heart trembleth, and is moved out of its place.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Hearken ye unto the noise of his voice, and the sound that goeth out of his mouth.
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
He sendeth it forth under the whole heaven, and his lightning unto the ends of the earth.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
After it a voice roareth; he thundereth with the voice of his majesty: and he stayeth them not when his voice is heard.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
God thundereth marvelously with his voice; great things doeth he, which we cannot comprehend.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
For he saith to the snow, Fall thou on the earth; likewise to the shower of rain, and to the showers of his mighty rain.
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
He sealeth up the hand of every man; that all men whom he hath made may know [it].
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
Then the beasts go into coverts, and remain in their dens.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
Out of the chamber [of the south] cometh the storm: and cold out of the north.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
By the breath of God ice is given: and the breadth of the waters is straitened.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Yea, he ladeth the thick cloud with moisture; he spreadeth abroad the cloud of his lightning:
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
And it is turned round about by his guidance, that they may do whatsoever he commandeth them upon the face of the habitable world.
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
Whether it be for correction, or for his land, or for mercy, that he cause it to come.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Hearken unto this, O Job: stand still, and consider the wondrous works of God.
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Dost thou know how God layeth [his charge] upon them, and causeth the lightning of his cloud to shine?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Dost thou know the balancings of the clouds, the wondrous works of him which is perfect in knowledge?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
How thy garments are warm, when the earth is still by reason of the south [wind]?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Canst thou with him spread out the sky, which is strong as a molten mirror?
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Teach us what we shall say unto him; [for] we cannot order [our speech] by reason of darkness.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Shall it be told him that I would speak? or should a man wish that he were swallowed up?
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
And now men see not the light which is bright in the skies: but the wind passeth, and cleanseth them.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
Out of the north cometh golden splendour: God hath upon him terrible majesty.
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
[Touching] the Almighty, we can not find him out; he is excellent in power: and in judgment and plenteous justice he will not afflict.
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Men do therefore fear him: he regardeth not any that are wise of heart.
