Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
At this also mine heart is astonied, and is mooued out of his place.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Heare the sound of his voyce, and the noyse that goeth out of his mouth.
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
He directeth it vnder the whole heauen, and his light vnto the endes of the world.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
After it a noyse soundeth: hee thundereth with the voyce of his maiestie, and hee will not stay them when his voyce is heard.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
God thundereth marueilously with his voyce: he worketh great things, which we know not.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
For he sayth to the snowe, Be thou vpon the earth: likewise to the small rayne and to the great rayne of his power.
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
With the force thereof he shutteth vp euery man, that all men may knowe his worke.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
Then the beastes go into the denne, and remaine in their places.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
The whirlewind commeth out of the South, and the colde from the North winde.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
At the breath of God the frost is giuen, and the breadth of the waters is made narrowe.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
He maketh also the cloudes to labour, to water the earth, and scattereth the cloude of his light.
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
And it is turned about by his gouernment, that they may doe whatsoeuer he commandeth them vpon the whole worlde:
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
Whether it be for punishment, or for his lande, or of mercie, he causeth it to come.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Hearken vnto this, O Iob: stand and consider the wonderous workes of God.
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Diddest thou knowe when God disposed them? and caused the light of his cloud to shine?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Hast thou knowen the varietie of the cloude, and the wonderous workes of him, that is perfite in knowledge?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
Or howe thy clothes are warme, when he maketh the earth quiet through the South winde?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Hast thou stretched out the heaues, which are strong, and as a molten glasse?
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Tell vs what we shall say vnto him: for we can not dispose our matter because of darknes.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Shall it be told him when I speake? or shall man speake when he shalbe destroyed?
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
And nowe men see not the light, which shineth in the cloudes, but the winde passeth and clenseth them.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
The brightnesse commeth out of the North: the praise thereof is to God, which is terrible.
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
It is the Almightie: we can not finde him out: he is excellent in power and iudgement, and aboundant in iustice: he afflicteth not.
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Let men therefore feare him: for he will not regarde any that are wise in their owne conceit.
