Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
At this my heart trembleth, and is moved out of its place.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Hear ye attentively the terror of his voice, and the sound that cometh out of his mouth.
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
He beholdeth under all the heavens, and his light is upon the ends of the earth.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
After it a noise shall roar, he shall thunder with the voice of his majesty, and shall not be found out, when his voice shall be heard.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
God shall thunder wonderfully with his voice, he that doth great and unsearchable things.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
He commandeth the snow to go down upon the earth, and the winter rain, and the shower of his strength.
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
He sealeth up the hand of all men, that every one may know his works.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
Then the beast shall go into his covert, and shall abide in his den.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
Out of the inner parts shall a tempest come, and cold out of the north.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
When God bloweth there cometh frost, and again the waters are poured out abundantly.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Corn desireth clouds, and the clouds spread their light:
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
Which go round about, whithersoever the will of him that governeth them shall lead them, to whatsoever he shall command them upon the face of the whole earth:
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
Whether in one tribe, or in his own land, or in what place soever of his mercy he shall command them to be found.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Hearken to these things, Job: Stand, and consider the wondrous works of God.
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Dost thou know when God commanded the rains, to shew his light of his clouds?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Knowest thou the great paths of the clouds, and the perfect knowledges?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
Are not thy garments hot, when the south wind blows upon the earth?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Thou perhaps hast made the heavens with him, which are most strong, as if they were of molten brass.
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Shew us what we may say to him: for we are wrapped up in darkness.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Who shall tell him the things I speak? even if a man shall speak, he shall be swallowed up.
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
But now they see not the light: the air on a sudden shall be thickened into clouds, and the wind shall pass and drive them away.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
Cold cometh out of the north, and to God praise with fear.
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
We cannot find him worthily: he is great in strength, and in judgment, and in justice, and he is ineffable.
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Therefore men shall fear him, and all that seem to themselves to be wise, shall not dare to behold him.
