Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
Aye, my heart trembleth at this also, and leapeth up out of its place:
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
Hear attentively the roar of his voice, and the murmur going forth from his mouth.
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
He sendeth it forth under the whole heaven, and his lightning unto the ends of the earth.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
After it a voice roareth: he thundereth with the voice of his excellency, and holdeth not back the flashes when his voice is heard.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
God thundereth marvellously with his voice, doing great things which we do not comprehend.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
For he saith to the snow, Fall on the earth! and to the pouring rain, even the pouring rains of his might.
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
He sealeth up the hand of every man; that all men may know his work.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
And the wild beast goeth into its lair, and they remain in their dens.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
From the chamber [of the south] cometh the whirlwind; and cold from the winds of the north.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
By the breath of God ice is given; and the breadth of the waters is straitened.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Also with plentiful moisture he loadeth the thick clouds, his light dispels the cloud;
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
And they are turned every way by his guidance, that they may do whatsoever he commandeth them upon the face of the circuit of the earth,
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
Whether he cause it to come as a rod, or for his land, or in mercy.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Hearken unto this, Job; stand still and discern the wondrous works of God.
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Dost thou know how God hath disposed them, and how he causeth the lightning of his cloud to flash?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Dost thou know about the balancings of the clouds, the wondrous works of him that is perfect in knowledge?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
How thy garments become warm when he quieteth the earth by the south wind?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Hast thou with him spread out the sky, firm, like a molten mirror?
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Teach us what we shall say unto him! We cannot order [our words] by reason of darkness.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Shall it be told him if I would speak? if a man [so] say, surely he shall be swallowed up.
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
And now [men] see not the light as it gleameth, it is [hidden] in the skies. But the wind passeth by and cleareth them.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
From the north cometh gold; with God is terrible majesty.
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
The Almighty, we cannot find him out: excellent in power, and in judgment, and in abundance of justice, he doth not afflict.
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Men do therefore fear him: he respecteth not any that are wise of heart.
