Jób 36
1 És folytatta Elíhú és mondta:
Elihu talade ytterligare, och sade:
2 Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
Töfva ännu litet, jag vill visa dig det; ty jag hafver ännu på Guds vägnar något säga.
3 Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
Jag vill hemta mitt förstånd fjerranefter, och bevisa, att min skapare är rättvis.
4 Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
Mitt tal skall utan tvifvel intet falskt vara; mitt förstånd skall utan fel vara för dig.
5 Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
Si, Gud förkastar icke de mägtiga; ty han är ock mägtig af hjertans kraft.
6 Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
Den ogudaktiga bevarar han icke; utan hjelper den arma till rätta.
7 Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
Han vänder icke sin ögon ifrå den rättfärdiga; och Konungarna låter han sitta på stolenom i evig tid, att de höge blifva.
8 S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
Och om fångar ligga i bojor, och bundne med tåg jämmerliga,
9 megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
Så gifver han dem tillkänna hvad de gjort hafva; och deras odygd, att de hafva brukat våld;
10 megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
Och öppnar dem örat till tuktan, och säger dem, att de skola omvända sig ifrå det orätt är.
11 Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
Om de höra och tjena honom, så skola de i godom dagom gamle varda, och lefva med lust.
12 de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
Höra de icke, så skola de falla för svärd, och förgås förr än de varda det varse.
13 S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
De skrymtare, när vreden kommer uppå dem, ropa de intet, när de fångne ligga;
14 Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
Så skall deras själ dö med qval, och deras lif ibland bolare.
15 Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
Men den arma skall han, hjelpa utu hans armod, och öppnar dem arma örat i bedröfvelsen.
16 Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
Han skall taga dig utur ångestens vida mun, den ingen botten hafver, och ditt bord skall hafva ro, uppfyldt med allt godt.
17 De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
Men du gör de ogudaktigas sak godan, så att deras sak och rätt blifver behållen.
18 Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
Se till, om icke otålighet hafver rört dig i qvalena; eller stora gåfvor icke hafva böjt dig.
19 Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
Menar du, att din väldighet skall bestå kunna utan bedröfvelse; eller eljest någon starkhet eller förmåga?
20 Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
Du torf icke begära nattena till att öfverfalla menniskorna i deras rum.
21 Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
Vakta dig, och vänd dig icke till det orätt är, såsom du för jämmers skull dig företagit hafver.
22 Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
Si, Gud är för hög i sine kraft; ho är en lagförare såsom han är?
23 Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
Ho vill hemsöka öfver honom hans väg? Och ho vill säga till honom: Du gör orätt?
24 Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
Tänk uppå, att du intet vetst hans verk, såsom menniskorna sjunga.
25 mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
Ty alla menniskor se det, menniskorna se det fjerran.
26 Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
Si, Gud är stor och okänd; hans åratal kan ingen utfråga.
27 Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
Han gör vattnet till små droppar, och drifver sina skyar samman till regn;
28 melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
Så att skyarna flyta, och drypa fast uppå menniskorna.
29 Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
Då han tager sig före att skingra sina skyar, och tager sitt täckelse bort;
30 Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
Si, så utbreder han sitt ljus öfver dem, och öfvertäcker hafvet, dädan de komma.
31 mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
Ty dermed dömer han folket, och gifver dem mat tillfyllest.
32 Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
Han håller händerna före, och betäcker ljuset, och bjuder thy, att det skall igenkomma.
33 Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
Om det samma förkunnar hans herde, och hans boskap om skyn.
