Jób 36
1 És folytatta Elíhú és mondta:
Og Elihu blev ved og sa:
2 Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
Vent litt på mig, så jeg kan få sagt dig min mening! For ennu er der noget å si til forsvar for Gud.
3 Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
Jeg vil hente min kunnskap langt borte fra, og jeg vil vise at min skaper har rett.
4 Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
For sannelig, mine ord er ikke falske; en mann med fullkommen kunnskap har du for dig.
5 Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
Se, Gud er sterk, men han akter ikke nogen ringe; han er sterk i forstandens kraft.
6 Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
Han lar ikke en ugudelig leve, og de undertrykte hjelper han til deres rett.
7 Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
Han tar ikke sine øine fra de rettferdige, og hos konger på tronen lar han dem sitte all deres tid høit hedret.
8 S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
Og om de blir bundet med lenker og fanget i ulykkens snarer,
9 megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
så vil han dermed foreholde dem deres gjerninger, deres synder, at de viste sig gjenstridige,
10 megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
og åpne deres øre for advarselen og formane dem til å vende om fra det onde.
11 Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
Om de da hører og tjener ham, så får de leve sine dager i lykke og sine år i herlighet og glede.
12 de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
Hører de ikke, da skal de gjennembores av spydet og omkomme i sin uforstand.
13 S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
Men mennesker med gudløst sinn huser vrede; de roper ikke til Gud når han legger dem i bånd.
14 Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
De dør i ungdommen, og deres liv ender som tempel-bolernes.
15 Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
Han frelser de ulykkelige ved deres ulykke og åpner deres øre ved trengselen.
16 Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
Også dig lokker han ut av trengselens svelg til en åpen plass hvor det ikke er trangt; og ditt bord skal være fullt av fete retter.
17 De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
Men er du full av den ugudeliges brøde, så skal brøde og dom følges at.
18 Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
La bare ikke vrede lokke dig til spott, og la ikke den store bot lokke dig på avvei!
19 Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
Kan vel ditt skrik fri dig ut av trengsel, og kan vel alt ditt strev og slit utrette det?
20 Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
Stund ikke efter natten, den natt da hele folkeslag blåses bort fra sitt sted!
21 Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
Vokt dig, vend dig ikke til synd! For det har du mere lyst til enn til å lide.
22 Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
Se, Gud er ophøiet i sin kraft; hvem er en læremester som han?
23 Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
Hvem har foreskrevet ham hans vei, og hvem kan si: Du gjorde urett?
24 Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
Kom i hu at du ophøier hans gjerning, den som menneskene har sunget om!
25 mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
All verden ser på den med lyst; menneskene skuer den langt borte fra.
26 Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
Se, Gud er stor, og vi forstår ham ikke; hans års tall er uutgrundelig;
27 Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
han drar vanndråper op til sig, og av tåken siler regnet ned;
28 melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
fra skyene strømmer det og drypper ned over mange mennesker.
29 Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
Kan også nogen forstå hvorledes skyene breder sig ut, hvorledes det braker fra hans telt?
30 Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
Se, han breder ut sitt lys omkring sig og dekker det med havets røtter.
31 mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
For således straffer han folkeslag, men gir også føde i overflod.
32 Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
Han dekker sine hender med lys og byder det å fare ut mot fienden.
33 Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
Hans tordenbrak bærer bud om ham; endog feet varsler når han rykker frem.
