Jób 36
1 És folytatta Elíhú és mondta:
Addens quoque Eliu, haec locutus est:
2 Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
Sustine me paululum, et indicabo tibi: adhuc enim habeo quod pro Deo loquar.
3 Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
Repetam scientiam meam a principio, et operatorem meum probabo iustum.
4 Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
Vere enim absque mendacio sermones mei, et perfecta scientia probabitur tibi.
5 Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
Deus potentes non abiicit, cum et ipse sit potens.
6 Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
Sed non salvat impios, et iudicium pauperibus tribuit.
7 Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
Non auferet a iusto oculos suos, et reges in solio collocat in perpetuum, et illic eriguntur.
8 S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
Et si fuerint in catenis, et vinciantur funibus paupertatis.
9 megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
Indicabit eis opera eorum, et scelera eorum, quia violenti fuerunt.
10 megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
Revelabit quoque aurem eorum, ut corripiat: et loquetur, ut revertantur ab iniquitate.
11 Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
Si audierint et observaverint, complebunt dies suos in bono, et annos suos in gloria:
12 de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
Si autem non audierint, transibunt per gladium, et consumentur in stultitia.
13 S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
Simulatores et callidi provocant iram Dei, neque clamabunt cum vincti fuerint.
14 Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
Morietur in tempestate anima eorum, et vita eorum inter effeminatos.
15 Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
Eripiet de angustia sua pauperem, et revelabit in tribulatione aurem eius.
16 Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
Igitur salvabit te de ore angusto latissime, et non habente fundamentum subter se: requies autem mensae tuae erit plena pinguedine.
17 De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
Causa tua quasi impii iudicata est, causam iudiciumque recipies.
18 Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
Non te ergo superet ira, ut aliquem opprimas: nec multitudo donorum inclinet te.
19 Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
Depone magnitudinem tuam absque tribulatione, et omnes robustos fortitudine.
20 Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
Ne protrahas noctem, ut ascendant populi pro eis.
21 Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
Cave ne declines ad iniquitatem: hanc enim coepisti sequi post miseriam.
22 Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
Ecce, Deus excelsus in fortitudine sua, et nullus ei similis in legislatoribus.
23 Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
Quis poterit scrutari vias eius? aut quis potest ei dicere: Operatus es iniquitatem?
24 Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
Memento quod ignores opus eius, de quo cecinerunt viri.
25 mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
Omnes homines vident eum, unusquisque intuetur procul.
26 Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
Ecce, Deus magnus vincens scientiam nostram: numerus annorum eius inaestimabilis.
27 Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
Qui aufert stillas pluviae, et effundit imbres ad instar gurgitum.
28 melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
Qui de nubibus fluunt, quae praetexunt cuncta desuper.
29 Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
Si voluerit extendere nubes quasi tentorium suum.
30 Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
Et fulgurare lumine suo desuper, cardines quoque maris operiet.
31 mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
Per haec enim iudicat populos, et dat escas multis mortalibus.
32 Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
In manibus abscondit lucem, et praecepit ei ut rursus adveniat.
33 Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
Annunciat de ea amico suo, quod possessio eius sit, ut ad eam possit ascendere.
