Jób 36
1 És folytatta Elíhú és mondta:
And Elihu addeth and saith: —
2 Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
Honour me a little, and I shew thee, That yet for God [are] words.
3 Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
I lift up my knowledge from afar, And to my Maker I ascribe righteousness.
4 Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
For, truly, my words [are] not false, The perfect in knowledge [is] with thee.
5 Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
Lo, God [is] mighty, and despiseth not, Mighty [in] power [and] heart.
6 Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
He reviveth not the wicked, And the judgment of the poor appointeth;
7 Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
He withdraweth not from the righteous His eyes, And [from] kings on the throne, And causeth them to sit for ever, and they are high,
8 S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
And if prisoners in fetters They are captured with cords of affliction,
9 megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
Then He declareth to them their work, And their transgressions, Because they have become mighty,
10 megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
And He uncovereth their ear for instruction, And saith that they turn back from iniquity.
11 Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
If they do hear and serve, They complete their days in good, And their years in pleasantness.
12 de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
And if they do not hearken, By the dart they pass away, And expire without knowledge.
13 S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
And the profane in heart set the face, They cry not when He hath bound them.
14 Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
Their soul dieth in youth, And their life among the defiled.
15 Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
He draweth out the afflicted in his affliction, And uncovereth in oppression their ear.
16 Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
And also He moved thee from a strait place, [To] a broad place — no straitness under it, And the sitting beyond of thy table Hath been full of fatness.
17 De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
And the judgment of the wicked thou hast fulfilled, Judgment and justice are upheld — because of fury,
18 Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
Lest He move thee with a stroke, And the abundance of an atonement turn thee not aside.
19 Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
Doth He value thy riches? He hath gold, and all the forces of power.
20 Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
Desire not the night, For the going up of peoples in their stead.
21 Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
Take heed — do not turn unto iniquity, For on this thou hast fixed Rather than [on] affliction.
22 Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
Lo, God doth sit on high by His power, Who [is] like Him — a teacher?
23 Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
Who hath appointed unto Him his way? And who said, 'Thou hast done iniquity?'
24 Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
Remember that thou magnify His work That men have beheld.
25 mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
All men have looked on it, Man looketh attentively from afar.
26 Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
Lo, God [is] high, And we know not the number of His years, Yea, there [is] no searching.
27 Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
When He doth diminish droppings of the waters, They refine rain according to its vapour,
28 melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
Which clouds do drop, They distil on man abundantly.
29 Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
Yea, doth [any] understand The spreadings out of a cloud? The noises of His tabernacle?
30 Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
Lo, He hath spread over it His light, And the roots of the sea He hath covered,
31 mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
For by them He doth judge peoples, He giveth food in abundance.
32 Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
By two palms He hath covered the light, And layeth a charge over it in meeting,
33 Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
He sheweth by it [to] his friend substance, Anger against perversity.
