Jób 36
1 És folytatta Elíhú és mondta:
Vierde rede: mag de mens God ter verantwoording roepen? Elihoe vervolgde, en sprak:
2 Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
Heb nog een weinig geduld, en ik zal u onderrichten, Want er valt nog genoeg ten gunste van de Godheid te zeggen;
3 Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
Ik wil mijn kennis tot het uiterste voeren, Om mijn Schepper te rechtvaardigen.
4 Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
Neen, mijn woorden liegen niet: Ge hebt met iemand te doen, die het eerlijk meent.
5 Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
Ja, God is groot: Hij veracht den rechtschapene niet;
6 Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
Machtig: Hij laat den boze niet leven! Hij verschaft aan de verdrukten hun recht,
7 Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
Van de rechtvaardigen wendt Hij zijn ogen niet af; Hij zet ze bij koningen op de troon, Hoog plaatst Hij hun zetel voor eeuwig!
8 S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
Maar worden zij in boeien geklonken, In koorden van ellende gevangen,
9 megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
Dan brengt Hij hun daardoor hun gedrag onder het oog, En hun zonden uit hoogmoed ontstaan;
10 megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
Zo opent Hij hun oor ter belering, En vermaant ze, zich van hun ongerechtigheid te bekeren.
11 Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
Wanneer ze dan luisteren, en Hem weer dienen, Dan slijten ze hun dagen in geluk, Hun jaren in weelde;
12 de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
Maar wanneer ze niet willen horen, Dan gaan ze heen naar het graf, En komen om door onverstand.
13 S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
En de verstokten, die er toornig om worden, En niet smeken, als Hij ze bindt:
14 Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
Zij sterven al in hun jeugd, Hun leven vliedt heen in de jonge jaren.
15 Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
Hij redt dus den ellendige door zijn ellende, En opent zijn oor door zijn nood!
16 Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
Zo trekt Hij ook u uit de muil van ellende Inplaats daarvan zal het onbekrompen overvloed zijn, En het genot van een dis, met vette spijzen beladen.
17 De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
Maar oordeelt gij geheel als een boze zijn gericht zal u treffen,
18 Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
Pas dus op, dat de wrevel u geen straf komt brengen, Waarvan de grootste losprijs u niet zou ontslaan;
19 Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
Uw smeken tot Hem in de nood niets bereiken Al doet ge het ook uit al uw kracht.
20 Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
Laat de dwaasheid u toch niet bedriegen Om u te verheffen met hen, die wijs willen zijn;
21 Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
Wacht u ervoor, u tot de zonde te wenden, Want hierdoor juist werdt gij door ellende bezocht!
22 Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
Zie, God is groot door zijn kracht: Wie is heerser als Hij?
23 Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
Wie schrijft Hem zijn weg voor, Wie zegt: Gij handelt verkeerd?
24 Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
Denk er aan, dat ook gij zijn daden verheft, Die de stervelingen moeten bezingen,
25 mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
Die iedere mens moet overwegen, Ieder mensenkind van verre beschouwt.
26 Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
Zie, God is groot: wij begrijpen Hem niet, Het getal van zijn jaren is zelfs niet te schatten!
27 Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
Hij trekt uit de zee de druppels omhoog, Vervluchtigt de regen tot zijn nevel,
28 melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
Die de wolken naar beneden doet stromen, En op alle mensen doet storten;
29 Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
Wie begrijpt de sprei van de wolken En de gedaante van zijn tent?
30 Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
Zie, Hij spreidt zijn nevel uit over de zee, En houdt haar kolken bedekt.
31 mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
Want daarmee spijst Hij de volken En geeft Hij voedsel in overvloed.
32 Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
In zijn handen verbergt Hij de bliksem, En zendt hem af op zijn doel;
33 Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
Zijn strijdkreet kondigt Hem aan, Zijn woede ontketent de storm!
