Jób 36
1 És folytatta Elíhú és mondta:
Og videre sagde Elihu:
2 Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
Bi nu lidt, jeg har noget at sige dig, thi end har jeg Ord til Forsvar for Gud.
3 Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
Jeg vil hente min Viden langvejsfra og skaffe min Skaber Ret;
4 Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
thi for vist, mine Ord er ikke Opspind, en Mand med fuldkommen Indsigt har du for dig.
5 Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
Se, Gud forkaster det stive Sind,
6 Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
den gudløse holder han ikke i Live; de arme lader han faa deres Ret,
7 Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
fra retfærdige vender han ikke sit Blik, men giver dem Plads for stedse hos Konger paa Tronen i Højhed.
8 S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
Og hvis de bindes i Lænker, fanges i Nødens Baand,
9 megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
saa viser han dem deres Gerning, deres Synder, at de hovmodede sig,
10 megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
aabner deres Øre for Tugt og byder dem vende sig bort fra det onde.
11 Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
Hvis de saa hører og bøjer sig, da ender de deres Dage i Lykke, i liflig Fryd deres Aar.
12 de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
Men hører de ikke, falder de for Sværd og opgiver Aanden i Uforstand.
13 S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
Men vanhellige Hjerter forbitres; naar han binder dem, raaber de ikke om Hjælp;
14 Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
i Ungdommen dør deres Sjæl, deres Liv faar Mandsskøgers Lod.
15 Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
Den elendige frelser han ved hans Elende og aabner hans Øre ved Trængsel.
16 Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
Men dig har Medgangen lokket, du var i Fred for Ulykkens Gab; ingen Trængsel indjog dig Skræk, fuldt var dit Bord af fede Retter.
17 De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
Den gudløses som kom til fulde over dig, hans retfærdige Dom greb dig fat.
18 Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
Lad dig ikke lokke af Vrede til Spot eller Bødens Storhed lede dig vild!
19 Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
Kan vel dit Skrig gøre Ende paa Nøden, eller det at du opbyder al din Kraft?
20 Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
Ej maa du længes efter Natten, som opskræmmer Folkeslag der, hvor de er;
21 Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
va'r dig og vend dig ikke til Uret, saa du foretrækker ondt for at lide.
22 Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
Se, ophøjet er Gud i sin Vælde, hvo er en Lærer som han?
23 Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
Hvo foreskrev ham hans Vej, og hvo turde sige: »Du gjorde Uret!«
24 Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
Se til at ophøje hans Værk, som Mennesker priser i Sang!
25 mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
Alle Mennesker ser det med Fryd, skønt dødelige skuer det kun fra det fjerne.
26 Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
Se, Gud er ophøjet, kan ikke ransages, Tal paa hans Aar kan ikke findes.
27 Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
Thi Draaber drager han ud af Havet, i hans Taage siver de ned som Regn,
28 melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
og Skyerne lader den strømme og dryppe paa mange Folk.
29 Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
Hvo fatter mon Skyernes Vidder eller hans Boligs Bulder?
30 Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
Se, han breder sin Taage om sig og skjuler Havets Rødder;
31 mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
Thi dermed nærer han Folkene, giver dem Brød i Overflod;
32 Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
han hyller sine Hænder i Lys og sender det ud imod Maalet;
33 Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
hans Torden melder hans Komme, selv Kvæget melder hans Optræk.
