Jób 36
1 És folytatta Elíhú és mondta:
Og Elihu blev ved og sagde:
2 Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
Bi mig lidt, og jeg vil belære dig, thi her er endnu noget at tale for Gud.
3 Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
Jeg vil hente min Kundskab langt borte fra og skaffe den, som har skabt mig, Ret.
4 Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
Thi sandelig, mine Taler ere ikke Løgn; een, som er oprigtig i hvad han ved, er hos dig.
5 Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
Se, Gud er mægtig, og han vil ikke forkaste nogen, han er mægtig i Forstandens Styrke.
6 Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
Han lader ikke en ugudelig leve, men skaffer de elendige Ret.
7 Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
Han drager ikke sine Øjne bort fra de retfærdige, hos Konger paa Tronen, der sætter han dem evindelig, og de skulle ophøjes.
8 S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
Og om de blive bundne i Lænker, blive fangne med Elendigheds Snore,
9 megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
da forkynder han dem deres Gerninger og deres Overtrædelser, at de vare overmodige;
10 megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
da aabner han deres Øren for Formaningen og siger, at de skulle omvende sig fra Uretfærdighed.
11 Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
Dersom de da ville høre og tjene ham, da skulle de ende deres Dage i det gode og deres Aar i Liflighed;
12 de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
men dersom de ikke ville høre, da skulle de omkomme ved Sværdet op opgive Aanden i Uforstand.
13 S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
Og de vanhellige af Hjerte nære Vrede, de raabe ej til ham, naar han binder dem.
14 Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
Deres Sjæl dør hen i Ungdommen og deres Liv som Skørlevneres.
15 Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
Han frier en elendig ved hans Elendighed og aabner deres Øre ved Trængsel.
16 Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
Ogsaa dig leder han ud af Trængselens Strube til det vide Rum, hvor der ikke er snævert; og hvad, som sættes paa dit Bord, er fuldt af Fedme.
17 De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
Men har du fuldt op af den uretfærdiges Sag, skal Sag og Dom følges ad.
18 Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
Thi lad ej Vreden forlede dig til Spot og lad ej den store Løsesum forføre dig!
19 Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
Mon han skulde agte din Rigdom? nej, hverken det skønne Guld eller nogen Magts Styrke!
20 Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
Du skal ikke hige efter Natten, da Folk borttages fra deres Sted.
21 Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
Forsvar dig, at du ikke vender dit Ansigt til Uret; thi denne har du foretrukket fremfor det at lide.
22 Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
Se, Gud er ophøjet ved sin Kraft; hvo er en Lærer som han?
23 Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
Hvo har foreskrevet ham hans Vej? og hvo tør sige: Du har gjort Uret?
24 Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
Kom i Hu, at du ophøjer hans Gerning, hvilken Folk have besunget;
25 mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
hvilken alle Mennesker have set, hvilken Mennesket skuer langtfra.
26 Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
Se, Gud er stor, og vi kunne ikke kende ham, og man kan ikke udgrunde Tallet paa hans Aar.
27 Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
Thi han drager Vandets Draaber til sig; gennem hans Dunstkreds beredes de til Regn,
28 melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
hvilken Skyerne lade nedflyde, lade neddryppe over mange Mennesker.
29 Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
Mon ogsaa nogen forstaa hans Skyers Udspænding, hans Hyttes Bragen?
30 Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
Se, han udbreder sit Lys om sig og skjuler Havets Rødder.
31 mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
Thi derved dømmer han Folkene, giver dem Spise i Overflødighed.
32 Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
Over sine Hænder dækker han med Lyset, og han giver det Befaling imod den, det skal ramme.
33 Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
Om ham forkynder hans Torden, ja om ham Kvæget, naar han drager op.
