Jób 35

1 S megszólalt Elíhú és mondta:

Og Elihu tog til Orde og sagde:

2 Ezt gondolod-e jognak, erről mondod-e: igazságom Isten előtt,

Holder du det for Ret, og kalder du det din Ret for Gud,

3 hogy azt mondod, mi hasznod van, mit érek el többet, mint vétkemmel?

at du siger: »Hvad baader det mig, hvad hjælper det mig, at jeg ikke synder?«

4 Én válaszolok neked szavakkal s barátaidnak veled együtt.

Jeg vil give dig Svar og tillige med dig dine Venner:

5 Tekints az égre s láss, s nézd a fellegeket, melyek magasabbak nálad!

Løft dit Blik imod Himlen og se, læg Mærke til Skyerne, hvor højt de, er over dig!

6 Ha vétkeztél, mit mivelsz ellene, s ha sok a bűntetted, mit teszel neki;

Hvis du synder, hvad skader du ham? Er din Brøde svar, hvad gør det da ham?

7 ha igazad van, mit adsz neki, vagy mit fogad el kezedből?

Er du retfærdig, hvad gavner du ham, hvad mon han faar af din Haand?

8 A magadféle férfit illeti gonoszságod, és ember fiát igazságod.

Du Menneske, dig vedkommer din Gudløshed, dig, et Menneskebarn, din Retfærd!

9 A sok zsarolás miatt kiáltanak, panaszkodnak sokaknak a karja miatt;

Man skriger over den megen Vold, raaber om Hjælp mod de mægtiges Arm,

10 de nem mondják, hol van Isten, teremtőm, a ki adja, hogy énekre keljek éjjel,

men siger ej: »Hvor er Gud, vor Skaber, som giver Lovsang om Natten,

11 a ki oktat minket a föld barmai által, s az ég madarai által bölcsekké tesz.

lærer os mer end Jordens Dyr, gør os vise fremfor Himlens Fugle?«

12 Akkor kiáltanak, de nem felel, a rosszak gőgje miatt.

Der raaber man, uden at han giver Svar, over de ondes Hovmod;

13 Bizony, hamisságot nem hall az Isten, s a Mindenható nem látja meg;

til visse, Gud hører ej tomme Ord, den Almægtige ænser dem ikke,

14 hát még midőn mondod, hogy nem látod Őt, előtte van az ügy és to vársz reá.

endsige din Paastand om ikke at se ham! Vær stille for hans Aasyn og bi paa ham!

15 És most azzal, hogy: semmiért büntetett haragja és nem nagyon tudott bűntettről –

Men nu, da hans Vrede ej bringer Straf og han ikke bekymrer sig stort om Synd,

16 Jób hiábavalóságra nyitja meg a száját, tudás nélkül szaporít szavakat.

saa oplader Job sin Mund med Tant, uden Indsigt taler han store Ord.