Jób 35

1 S megszólalt Elíhú és mondta:

Og Elihu svarede fremdeles og sagde:

2 Ezt gondolod-e jognak, erről mondod-e: igazságom Isten előtt,

Holder du dette for Ret — du sagde jo: Jeg er retfærdigere end Gud —

3 hogy azt mondod, mi hasznod van, mit érek el többet, mint vétkemmel?

at du siger: Hvad gavner det dig? hvad Gavn har jeg deraf, fremfor om jeg syndede?

4 Én válaszolok neked szavakkal s barátaidnak veled együtt.

Jeg vil give Svar til dig og til dine Venner med dig:

5 Tekints az égre s láss, s nézd a fellegeket, melyek magasabbak nálad!

Sku Himmelen og se og betragt Skyerne; de ere højt over dig.

6 Ha vétkeztél, mit mivelsz ellene, s ha sok a bűntetted, mit teszel neki;

Dersom du har syndet, hvad kan du gøre imod ham? og ere dine Overtrædelser mange, hvad kan du volde ham?

7 ha igazad van, mit adsz neki, vagy mit fogad el kezedből?

Dersom du er retfærdig, hvad kan du give ham? eller hvad skal han modtage af din Haand?

8 A magadféle férfit illeti gonoszságod, és ember fiát igazságod.

Et Menneske, som du er, vedkommer din Ugudelighed, og et Menneskes Barn din Retfærdighed.

9 A sok zsarolás miatt kiáltanak, panaszkodnak sokaknak a karja miatt;

Over de mangfoldige Undertrykkelser raaber man, skriger om Hjælp imod de mægtiges Arm.

10 de nem mondják, hol van Isten, teremtőm, a ki adja, hogy énekre keljek éjjel,

Men ingen siger: Hvor er Gud, som skabte mig, han, som giver Lovsange om Natten;

11 a ki oktat minket a föld barmai által, s az ég madarai által bölcsekké tesz.

som belærer os fremfor Dyrene paa Jorden og gør os visere end Fuglene under Himmelen?

12 Akkor kiáltanak, de nem felel, a rosszak gőgje miatt.

Der raabe de, men han svarer ikke, for de ondes Hovmods Skyld.

13 Bizony, hamisságot nem hall az Isten, s a Mindenható nem látja meg;

Kun Forfængelighed hører Gud ikke, og den Almægtige agter ikke derpaa.

14 hát még midőn mondod, hogy nem látod Őt, előtte van az ügy és to vársz reá.

Ogsaa naar du siger, du skuer ham ikke, saa er Dommen alt for hans Ansigt, derfor vent paa ham!

15 És most azzal, hogy: semmiért büntetett haragja és nem nagyon tudott bűntettről –

Men nu, fordi hans Vrede ikke hjemsøger, og han ikke agter stort paa Overmodet:

16 Jób hiábavalóságra nyitja meg a száját, tudás nélkül szaporít szavakat.

Saa oplader Job sin Mund med Forfængelighed, han gør Ordene mangfoldige uden Forstand.