Jób 34
1 S megszólalt Élíhú és mondta:
Još govori Elijuj i reèe:
2 Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
Èujte, mudri, besjedu moju, i razumni poslušajte me.
3 mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
Jer uho poznaje besjedu kao što grlo kuša jelo.
4 Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
Razberimo što je pravo, izvidimo meðu sobom što je dobro.
5 Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
Jer Jov reèe: pravedan sam, a Bog odbaci moju pravdu.
6 Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
Hoæu li lagati za svoju pravdu? strijela je moja smrtna, a bez krivice.
7 Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
Koji je èovjek kao Jov da kao vodu pije potsmijeh?
8 s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
I da se druži s onima koji èine bezakonje, i da hodi s bezbožnijem ljudima?
9 Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
Jer reèe: ne pomaže èovjeku da ugaða Bogu.
10 Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
Zato, ljudi razumni, poslušajte me; daleko je od Boga zloæa i nepravda od svemoguæega.
11 Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
Jer po djelu plaæa èovjeku i daje svakome da naðe prema putu svojemu.
12 Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
Doista Bog ne radi zlo i svemoguæi ne izvræe pravde.
13 Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
Ko mu je predao zemlju? i ko je uredio vasiljenu?
14 Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
Kad bi na nj okrenuo srce svoje, uzeo bi k sebi duh njegov i dihanje njegovo;
15 kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
Izginulo bi svako tijelo, i èovjek bi se povratio u prah.
16 Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
Ako si dakle razuman, èuj ovo: slušaj glas rijeèi mojih.
17 Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
Može li vladati onaj koji mrzi na pravdu? hoæeš li osuditi onoga koji je najpravedniji?
18 Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
Kaže li se caru: nitkove! i knezovima: bezbožnici?
19 A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
Akamoli onomu koji ne gleda knezovima ko su, niti u njega vrijedi više bogati od siromaha, jer su svi djelo ruku njegovijeh.
20 Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
Umiru zaèas, i u po noæi uskoleba se narod i propadne, i odnese se jaki bez ruke ljudske.
21 Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
Jer su oèi njegove obraæene na putove èovjeèije i vidi sve korake njegove.
22 Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
Nema mraka ni sjena smrtnoga gdje bi se sakrili koji èine bezakonje.
23 Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
Jer nikome ne odgaða kad doðe da se sudi s Bogom.
24 Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
Satire jake nedokuèljivo, i postavlja druge na njihovo mjesto.
25 Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
Jer zna djela njihova, i dok obrati noæ, satru se.
26 Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
Kao bezbožne razbija ih na vidiku.
27 Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
Jer otstupiše od njega i ne gledaše ni na koje putove njegove;
28 juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
Te doðe do njega vika siromahova, i èu viku nevoljnijeh.
29 S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
Kad on umiri, ko æe uznemiriti? i kad on sakrije lice, ko æe ga vidjeti? i to biva i narodu i èovjeku,
30 nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
Da ne bi carovao licemjer, da ne bi bilo zamke narodu.
31 Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
Zaista, treba kazati Bogu: podnosio sam, neæu više griješiti.
32 a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
A što ne vidim, ti me nauèi; ako sam èinio nepravdu, neæu više.
33 Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
Eda li æe po tebi plaæati, jer tebi nije po volji, jer ti biraš a ne on? Ako znaš što, govori.
34 Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
Ljudi æe razumni sa mnom kazati, i mudar æe èovjek pristati,
35 Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
Da Jov ne govori razumno, i da rijeèi njegove nijesu mudre.
36 Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
Oèe moj, neka se Jov iskuša do kraja, što odgovara kao zli ljudi.
37 mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
Jer domeæe na grijeh svoj bezakonje, pljeska rukama meðu nama, i mnogo govori na Boga.
