Jób 34
1 S megszólalt Élíhú és mondta:
Og Elihu tok til ords og sagde:
2 Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
«Vismenner, høyr på ordi mine! Kunnige folk, lyd no på meg!
3 mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
For ordi prøver ein med øyro, som ein med gomen maten smakar.
4 Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
So lat oss no det rette velja og saman finna ut det gode!
5 Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
For Job hev sagt: «Eg skuldfri er; min rett hev Gud ifrå meg teke;
6 Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
tråss i min rett, stend eg som ljugar, uskuldig fekk eg ulivssår.»
7 Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
Finst det vel nokon mann som Job? som gløyper hædings ord som vatn,
8 s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
som held med illgjerdsmenner lag, hev umgang med gudlause folk?
9 Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
For han hev sagt: «Kva gagnar det ein mann å vera ven med Gud?»
10 Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
Difor, de menn med vit, høyr meg! D’er langt frå Gud å vera gudlaus, frå Allvalds-Gud å gjera urett.
11 Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
Han løner mannen for hans gjerd, fer med han etter all hans ferd.
12 Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
Nei, urettferdig er’kje Gud, og Allvald krenkjer ikkje retten.
13 Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
Kven let vel honom styra jordi? Og kven hev grunna jordheims-kringen?
14 Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
Um han på seg åleine tenkte og drog sin ande til seg att,
15 kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
då gjekk alt livande til grunns, og menneskja vart atter mold.
16 Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
Um du er klok, so høyr på dette, og lyd på ljoden av mitt ord!
17 Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
Kann ein som hatar retten, styra? Fordømer du den allrettvise?
18 Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
Kann ein til kongen segja: «Niding!» Og til dei megtige: «Du brotsmann?»
19 A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
Til han som ei gjer skil på fyrstar, og ikkje vyrder rik mot fatig. Av di hans hand hev skapt deim alle?
20 Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
Dei andast brått og midt um natti, eit folk avjagast og kverv burt, stormenn forgjengst i hjelpeløysa.
21 Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
Hans augo ser til mannsens ferd, han skodar kvart eit stig han tek;
22 Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
det finst’kje skugge eller myrker der illgjerdsmenn kann løyna seg.
23 Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
Han tarv’kje lenge sjå på mannen fyrr han lyt møta Gud til doms.
24 Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
Han utan forhøyr storfolk krasar og andre set i deira stad.
25 Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
Han kjennar heile deira verk og gjev um natti deim til tyning.
26 Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
Han tuktar deim som illgjerdsmenner, ein stad der alle kann det sjå,
27 Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
dei som hev vike burt frå han og ikkje hev hans vegar fylgt -
28 juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
so han kann høyra armods klaga og jammerskrik frå undertrykte.
29 S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
Fær han det stilt, kven vil fordøma? Løyner han seg - kven kann då sjå han? - for folkemugen og for mannen,
30 nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
so ikkje gudlaus mann skal råda og vera snaror yver folket.
31 Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
For segjer ein vel so til Gud: «Ovmodigt hev eg bore meg; eg vil ikkje lenger vera vond.
32 a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
Vis du meg det eg ikkje ser! hev eg gjort synd, vil eg snu um?»
33 Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
Skal han då straffa som du tykkjer? D’er du som er den misnøgde; so lyt du velja, ikkje eg; og du fær segja det du veit.
34 Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
Dei kloke folk vil segja til meg, og kvar ein vismann som meg høyrer:
35 Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
«Job talar ikkje med forstand hans ord er utan ettertanke.»
36 Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
Gjev Job må allstødt verta prøvd for sine svar på nidings vis!
37 mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
For han legg brotsverk til si synd og ber seg vyrdlaust millom oss, og talar mange ord mot Gud.»
