Jób 34
1 S megszólalt Élíhú és mondta:
Un Elihus atbildēja un sacīja:
2 Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
Klausāties, gudrie, manu valodu, un prātīgie, atgriežat ausis pie manis;
3 mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
Jo auss pārbauda vārdus, tā kā mute bauda barību.
4 Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
Lai pārspriežam savā starpā, lai kopā atzīstam, kas ir labi.
5 Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
Jo Ījabs saka: es esmu taisns, bet Dievs ir atņēmis manu tiesu.
6 Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
Lai gan man taisnība, mani tura par melkuli, manas mokas ir nedziedinājamas, lai gan neesmu noziedzies.
7 Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
Kur ir gan cilvēks, kā Ījabs, kas zaimošanu dzer kā ūdeni,
8 s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
Un draudzējās ar ļaundarītājiem un staigā ar bezdievīgiem?
9 Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
Jo viņš saka: cilvēkam nekā nepalīdz, ka tas mīļo Dievu.
10 Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
Tādēļ, gudrie vīri, klausāties mani. Nevar būt, ka Dievs ir ļauns un tas Visuvarenais netaisns.
11 Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
Jo Viņš cilvēkam maksā pēc viņa darba, un ikkatram liek klāties pēc viņa gājuma.
12 Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
Patiesi, Dievs nedara ļauna, un tas Visuvarenais nepārgroza tiesu!
13 Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
Kam pasaule ir pavēlēta, ja ne Viņam, un kas ir radījis visu zemi?
14 Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
Ja Viņš Savu sirdi grieztu uz Sevi pašu vien, un Savu garu un Savu dvašu ņemtu pie Sevis:
15 kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
Tad visa miesa kopā mirtu, un cilvēks taptu atkal par pīšļiem.
16 Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
Ja nu tev ir saprašana, klausi to, ņem vērā manas valodas balsi.
17 Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
Vai jel, kas taisnību ienīst, varēs vadīt? Kā tad tev bija tiesāt to Vistaisnāko?
18 Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
Viņu, kas uz ķēniņu var sacīt: tu netikli, un uz valdnieku: tu blēdi;
19 A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
Kas neuzlūko valdnieku vaigu un neieredz bagātus vairāk nekā nabagus, jo tie visi ir Viņa roku darbs.
20 Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
Acumirklī tie nomirst, un nakts vidū tautas top iztrūcinātas un iet bojā, un varenie top aizrauti un ne caur cilvēka roku.
21 Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
Jo Viņa acis skatās uz cilvēka ceļiem, un Viņš redz visus viņa soļus.
22 Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
Tumsas nav nedz nāves ēnas, kur ļaundarītāji varētu slēpties.
23 Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
Viņam cilvēks ilgi nav jāmeklē, ka lai nāk uz tiesu Dieva priekšā.
24 Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
Viņš satriec varenos bez izmeklēšanas un ieceļ citus viņu vietā.
25 Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
Tāpēc ka Viņš zina viņu darbus, Viņš tos apgāž naktī, ka tie top satriekti.
26 Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
Viņš tos šausta kā bezdievīgus, tādā vietā, kur visi redz.
27 Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
Tāpēc ka tie no Viņa atkāpušies un nav apdomājuši visus Viņa ceļus.
28 juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
Ka nabaga brēkšanai bija jānāk pie Viņa, un bēdīgā kliegšanu Viņš paklausīja.
29 S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
Kad Viņš dod mieru, kas tad pazudinās? Kad Viņš Savu vaigu apslēpj, kas Viņu skatīs? Tā tas ir ar tautām, tā ar ikvienu cilvēku,
30 nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
Lai nelieša cilvēks nevalda un tautai nav par valgiem.
31 Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
Jo uz Dievu jāsaka: man bija jācieš, es vairs negrēkošu.
32 a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
Ko es neredzu, to māci tu man; ja esmu darījis netaisnību, tad to vairs nedarīšu.
33 Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
Vai Dievs lai atlīdzina pēc tava prāta? Jo tu neesi mierā! tad spriedi tu, ne es! Un ko tu taču māki sacīt!
34 Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
Prātīgi ļaudis man sacīs, un ikviens gudrs vīrs, kas uz mani klausījies:
35 Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
Ījabs runājis neprazdams, un viņa vārdi nav bijuši gudri.
36 Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
Kaut Ījabs taptu pārbaudīts līdz galam, ka viņš runā, kā bezdievīgi ļaudis.
37 mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
Jo viņš krauj grēku uz grēku, viņš mūsu priekšā zaimo un runā daudz pret to stipro Dievu. -
