Jób 34
1 S megszólalt Élíhú és mondta:
Pronuntians itaque Eliu, etiam hæc locutus est:
2 Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
Audite sapientes verba mea, et eruditi auscultate me:
3 mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
Auris enim verba probat, et guttur escas gustu diiudicat.
4 Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
Iudicium eligamus nobis, et inter nos videamus quid sit melius.
5 Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
Quia dixit Iob: Iustus sum, et Deus subvertit iudicium meum.
6 Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
In iudicando enim me, mendacium est: violenta sagitta mea absque ullo peccato.
7 Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
Quis est vir ut est Iob, qui bibit subsannationem quasi aquam:
8 s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
Qui graditur cum operantibus iniquitatem, et ambulat cum viris impiis?
9 Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
Dixit enim: Non placebit vir Deo, etiam si cucurrerit cum eo.
10 Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
Ideo viri cordati audite me, absit a Deo impietas, et ab Omnipotente iniquitas.
11 Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
Opus enim hominis reddet ei, et iuxta vias singulorum restituet eis.
12 Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
Vere enim Deus non condemnabit frustra, nec Omnipotens subvertet iudicium.
13 Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
Quem constituit alium super terram? aut quem posuit super orbem, quem fabricatus est?
14 Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
Si direxerit ad eum cor suum, spiritum illius et flatum ad se trahet.
15 kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
Deficiet omnis caro simul, et homo in cinerem revertetur.
16 Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
Si habes ergo intellectum, audi quod dicitur, et ausculta vocem eloquii mei.
17 Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
Numquid qui non amat iudicium, sanari potest? et quomodo tu eum, qui iustus est, in tantum condemnas?
18 Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
Qui dicit regi, apostata: qui vocat duces impios:
19 A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
Qui non accipit personas principum: nec cognovit tyrannum, cum disceptaret contra pauperum: opus enim manuum eius sunt universi.
20 Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
Subito morientur, et in media nocte turbabuntur populi, et pertransibunt, et auferent violentum absque manu.
21 Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
Oculi enim eius super vias hominum, et omnes gressus eorum considerat.
22 Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
Non sunt tenebræ, et non est umbra mortis, ut abscondantur ibi qui operantur iniquitatem.
23 Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
Neque enim ultra in hominis potestate est, ut veniat ad Deum in iudicium.
24 Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
Conteret multos, et innumerabiles, et stare faciet alios pro eis.
25 Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
Novit enim opera eorum: et idcirco inducet noctem, et conterentur.
26 Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
Quasi impios percussit eos in loco videntium.
27 Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
Qui quasi de industria recesserunt ab eo, et omnes vias eius intelligere noluerunt:
28 juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
Ut pervenire facerent ad eum clamorem egeni, et audiret vocem pauperum.
29 S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
Ipso enim concedente pacem, quis est qui condemnet? ex quo absconderit vultum, quis est qui contempletur eum et super gentes et super omnes homines?
30 nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
Qui regnare facit hominem hypocritam propter peccata populi.
31 Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
Quia ergo ego locutus sum ad Deum, te quoque non prohibebo.
32 a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
Si erravi, tu doce me: si iniquitatem locutus sum, ultra non addam.
33 Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
Numquid a te Deus expetit eam, quia displicuit tibi? tu enim cœpisti loqui, et non ego: quod si quid nosti melius, loquere.
34 Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
Viri intelligentes loquantur mihi, et vir sapiens audiat me.
35 Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
Iob autem stulte locutus est, et verba illius non sonant disciplinam.
36 Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
Pater mi, probetur Iob usque ad finem: ne desinas ab homine iniquitatis.
37 mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
Quia addit super peccata sua blasphemiam, inter nos interim constringatur: et tunc ad iudicium provocet sermonibus suis Deum.
