Jób 34
1 S megszólalt Élíhú és mondta:
És szóla Elihu, és monda:
2 Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3 mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4 Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5 Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6 Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
7 Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
8 s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9 Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10 Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11 Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
12 Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
13 Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14 Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15 kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16 Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17 Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
18 Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
19 A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
20 Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
21 Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22 Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
23 Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24 Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
25 Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
26 Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
27 Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28 juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
29 S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
30 nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
31 Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32 a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33 Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
34 Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
35 Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36 Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
37 mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
