Jób 34

1 S megszólalt Élíhú és mondta:

2 Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;

3 mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.

4 Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.

5 Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.

6 Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.

7 Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;

8 s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!

9 Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.

10 Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!

11 Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.

12 Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.

13 Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?

14 Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:

15 kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.

16 Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.

17 Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?

18 Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?

19 A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.

20 Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.

21 Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.

22 Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.

23 Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.

24 Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.

25 Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;

26 Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.

27 Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,

28 juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.

29 S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;

30 nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.

31 Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;

32 a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?

33 Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!

34 Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:

35 Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.

36 Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;

37 mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.