Jób 34
1 S megszólalt Élíhú és mondta:
Og Elihu tog til Orde og sagde:
2 Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
Hør mine Ord, I vise, I forstandige Mænd, laan mig Øre!
3 mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
Thi Øret prøver Ord, som Ganen smager paa Mad;
4 Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
lad os udgranske, hvad der er Ret, med hinanden skønne, hvad der er godt!
5 Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
Job sagde jo: »Jeg er retfærdig, min Ret har Gud sat til Side;
6 Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
min Ret til Trods skal jeg være en Løgner? Skønt brødefri er jeg saaret til Døden!«
7 Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
Er der mon Mage til Job? Han drikker Spot som Vand,
8 s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
søger Selskab med Udaadsmænd og Omgang med gudløse Folk!
9 Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
Thi han sagde: »Det baader ikke en Mand, at han har Venskab med Gud!«
10 Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
Derfor, I kloge, hør mig: Det være langt fra Gud af synde, fra den Almægtige at gøre ondt;
11 Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
nej, han gengælder Menneskets Gerning, handler med Manden efter hans Færd;
12 Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
Gud forbryder sig visselig ej, den Almægtige bøjer ej Retten!
13 Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
Hvo gav ham Tilsyn med Jorden, hvo vogter, mon hele Verden?
14 Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
Drog han sin Aand tilbage og tog sin Aande til sig igen,
15 kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
da udaanded Kødet til Hobe, og atter blev Mennesket Støv!
16 Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
Har du Forstand, saa hør derpaa, laan Øre til mine Ord!
17 Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
Mon en, der hadede Ret, kunde styre? Dømmer du ham, den Retfærdige, Vældige?
18 Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
Han, som kan sige til Kongen: »Din Usling!« og »Nidding, som du er!« til Stormænd,
19 A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
som ikke gør Forskel til Fordel for Fyrster ej heller foretrækker rig for ringe, thi de er alle hans Hænders Værk.
20 Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
Brat maa de dø, endda midt om Natten; de store slaar han til, og borte er de, de vældige fjernes uden Menneskehaand.
21 Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
Thi Menneskets Veje er ham for Øje, han skuer alle dets Skridt;
22 Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
der er intet Mørke og intet Mulm, som Udaadsmænd kan gemme sig i.
23 Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
Thi Mennesket sættes der ingen Frist til at møde i Retten for Gud;
24 Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
han knuser de vældige uden Forhør og sætter andre i Stedet.
25 Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
Jeg hævder derfor: Han ved deres Gerninger, og ved Nattetide styrter han dem;
26 Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
for deres Gudløshed slaas de sønder, for alles Øjne tugter han dem,
27 Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
fordi de veg bort fra ham og ikke regned hans Veje det mindste,
28 juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
saa de voldte, at ringe raabte til ham, og han maatte høre de armes Skrig.
29 S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
Tier han stille, hvo vil dømme ham? Skjuler han sit Aasyn, hvo vil laste ham? Over Folk og Mennesker vaager han dog,
30 nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
for at ikke en vanhellig skal herske, en af dem, der er Folkets Snarer.
31 Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
Siger da en til Gud: »Fejlet har jeg, men synder ej mer,
32 a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
jeg ser det, lær du mig; har jeg gjort Uret, jeg gør det ej mer!«
33 Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
skal han da gøre Gengæld, fordi du vil det, fordi du indvender noget? Ja du, ikke jeg, skal afgøre det, saa sig da nu, hvad du ved!
34 Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
Kloge Folk vil sige til mig som og vise Mænd, der hører mig:
35 Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
»Job taler ikke med Indsigt, hans Ord er uoverlagte!
36 Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
Gid Job uden Ophør maa prøves, fordi han svarer som slette Folk!
37 mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
Thi han dynger Synd paa Synd, han optræder hovent iblandt os og fremfører mange Ord imod Gud!«
