Jób 34
1 S megszólalt Élíhú és mondta:
Fremdeles svarede Elihu og sagde:
2 Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
Hører, I vise! min Tale, og I forstandige! vender eders Øren til mig;
3 mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
thi Øret prøver Talen, og Ganen smager Maden.
4 Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
Lader os vælge os det rette, lader os kende imellem os, hvad godt er.
5 Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
Thi Job sagde: Jeg er retfærdig, men Gud har borttaget min Ret.
6 Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
Uagtet jeg har Ret, skal jeg staa som en Løgner; ulægelig har Pilen truffet mig, skønt der ikke er Overtrædelse hos mig.
7 Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
Hvor er en Mand som Job, der inddrikker Gudsbespottelse som Vand
8 s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
og vandrer i Selskab med dem, som gøre Uret, og gaar med ugudelige Folk?
9 Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
Thi han sagde: Det gavner ikke en Mand, om han har Behag i Gud.
10 Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
Derfor, I Mænd af Forstand! hører paa mig: Det være langt fra Gud at være ugudelig, og fra den Almægtige at være uretfærdig.
11 Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
Thi han betaler et Menneske efter dets Gerning og lader enhver faa efter hans Vej.
12 Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
Ja, sandelig, Gud handler ikke uretfærdigt, og den Almægtige forvender ikke Retten.
13 Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
Hvo har beskikket ham over Jorden? og hvo har grundet hele Jordens Kreds.
14 Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
Dersom han vilde agte paa sig selv alene, samlede han sin Aand og sin Aande til sig:
15 kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
Da maatte alt Kød til Hobe opgive Aanden, og Mennesket blive til Støv igen.
16 Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
Dersom du har Forstand, saa hør dette, vend dine Øren til min Tales Røst!
17 Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
Skulde vel den, som hader Ret, holde Styr? eller tør du sige den mægtige retfærdige at være uretfærdig?
18 Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
Tør nogen sige til en Konge: Du Belial! til de ædle: Du ugudelige!
19 A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
Han anser ikke Fyrsternes Personer og agter ikke den rige fremfor den ringe; thi de ere alle hans Hænders Gerning.
20 Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
De dø i et Øjeblik, og det midt om Natten: Folk rystes og forgaa; og de mægtige tages bort, men ikke ved Menneskehaand.
21 Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
Thi hans Øjne ere over hver Mands Veje, og han ser alle hans Skridt.
22 Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
Der er intet Mørke og ingen Dødsskygge, hvori de som gøre Uret, kunne skjule sig.
23 Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
Thi han behøver ikke at agte længe nogen, der skal stedes til Dom for Gud.
24 Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
Han sønderslaar de mægtige uden at ransage, og han sætter andre i deres Sted.
25 Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
Derfor kender han deres Gerninger og omkaster dem om Natten, at de blive knuste;
26 Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
han slaar dem, hvor de ugudelige findes, paa det Sted, hvor Folk ser det.
27 Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
Thi derfor vege de fra ham og agtede ikke paa nogen af hans Veje,
28 juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
for at de kunde bringe den ringes Skrig ind for ham, og for at han maatte høre de elendiges Skrig.
29 S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
Naar han skaffer Ro til Veje — hvo vil kalde ham uretfærdig? — og naar han skjuler sit Ansigt — hvo kan da beskue ham? — baade for et Folk og for et enkelt Menneske:
30 nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
Saa er det, for at en vanhellig ikke skal regere, og at der ikke skal være Snarer for Folket.
31 Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
Mon nogen har sagt til Gud: Jeg har faaet, hvad jeg ikke forskylder?
32 a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
Lær du mig ud over det, jeg kan se; dersom jeg har gjort Uret, da vil jeg ikke gøre det mere.
33 Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
Skal det være efter dit Skøn, at han skal gengælde? thi du har vraget, saa at du har at vælge, og ikke jeg? saa tal da, hvad du ved!
34 Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
Folk af Forstand skulle sige til mig, og ligeledes den vise Mand, som hører mig:
35 Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
„Job taler ikke med Forstand, og hans Ord ere ikke mere Klogskab‟.
36 Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
O gid, at Job maatte prøves til fulde, fordi han har svaret som uretfærdige Mænd!
37 mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
thi han lægger Overtrædelse til sin Synd, imellem os klapper han i Hænderne og gør mange Ord imod Gud.
