Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
“Ama şimdi lütfen sözümü dinle, Eyüp, Söyleyeceğim her şeye kulak ver.
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Ağzımı açtım açacağım, Söyleyeceklerim dilimin ucunda.
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
Sözlerim temiz bir yürekten çıkıyor, Dudaklarım bildiklerini içtenlikle söylüyor.
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
Beni Tanrı'nın Ruhu yarattı, Her Şeye Gücü Yeten'in soluğu yaşam veriyor bana.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
Elinden gelirse beni yanıtla, Kendini hazırla, karşımda dur.
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Tanrı'nın önünde ben de tıpkı senin gibiyim, Ben de balçıktan yaratıldım.
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Onun için dehşetim seni yıldırmasın, Baskım sana ağır gelmesin.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
“Sesin hâlâ kulaklarımda, Şöyle demiştin:
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
‘Ben kusursuz ve günahsızım, Temiz ve suçsuzum.
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
Yine de Tanrı bana karşı bahane arıyor, Beni düşman görüyor.
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
Ayaklarımı tomruğa vuruyor, Yollarımı gözetliyor.’
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
“Ama sana şunu söyleyeyim, Bu konuda haksızsın. Çünkü Tanrı insandan büyüktür.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
İnsanın hiçbir sözünü yanıtlamıyor diye Niçin O'nunla çekişiyorsun?
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
Çünkü insan anlamasa da, Tanrı şu ya da bu yolla konuşur.
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
Rüyada, geceleyin görümde, İnsanları ağır uyku basınca, Yatakta yatarlarken,
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
Kulaklarına konuşur, Uyarısıyla onları korkutur;
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
Onları yaptıkları kötülükten döndürmek, Gururdan uzak tutmak,
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
Canlarını çukurdan, Hayatlarını ölümden kurtarmak için.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
İnsan yatağında acılarla, Kemiklerinde dinmez sızılarla yola getirilir.
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
Öyle ki, içi yemek kaldırmaz, En lezzetli yiyecekten tiksinir.
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
Eti erir, görünmez olur, Gözükmeyen kemikleri ortaya çıkar.
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
Canı çukura, Hayatı ölüm meleklerine yaklaşır.
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
“Yine de insana doğruyu bildirmek için Yanında bir melek, bin melekten biri Arabulucu olarak bulunursa,
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
Ona lütfeder de, ‘Onu ölüm çukuruna inmekten kurtar, Ben fidyeyi buldum’ derse,
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
Eti çocuk eti gibi yenilenir, Gençlik günlerine döner.
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
Dua ettiğinde Tanrı ondan hoşnut kalır, O da Tanrı'nın yüzünü görüp sevinir. Tanrı onun durumunu düzeltir.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
Sonra insanların önünde türkü çağırır: ‘Günah işleyip doğru yoldan saptım, Ama Tanrı hak ettiğim cezayı vermedi bana,
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
Canımı çukura inmekten O kurtardı, Işığı görmek için yaşayacağım.’
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
“İşte, insanın canını çukurdan çıkarmak, Onu yaşam ışığıyla aydınlatmak için Tanrı bütün bunları iki kez, Hatta üç kez yapar.
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
“İyi dinle, Eyüp, kulak ver, Sen sus, ben konuşacağım.
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
Söyleyeceğin bir şey varsa söyle, Çünkü seni haklı çıkarmak isterim.
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
Yoksa, beni dinle, Sus da sana bilgelik öğreteyim.”
