Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
Men høyr no, Job, på talen min, lyd vel på alle mine ord!
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Sjå eg hev opna mine lippor, og tunga talar i min munn.
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
Frå ærlegt hjarta kjem min tale, rein kunnskap lipporne ber fram.
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
Guds ånd er det som meg hev skapt, og Allvalds ande gjev meg liv.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
Um du det kann, so gjev meg svar! Væpna deg mot meg, og stig fram!
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Eg er din likemann for Gud, eg og av leiret forma er.
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Du tarv’kje vera rædd for meg, min trykk skal ikkje tyngja deg.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
Men du hev sagt for øyro mine - eg høyrde ljoden av ditt ord -:
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
«Eg skuldfri er og utan synd, eg flekkfri er og utan skuld;
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
men han fører uvensgrunnar mot meg og held meg for sin fiendsmann;
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
han legg i stokken mine føter og vaktar alle mine vegar.»
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
Men du hev urett, svarar eg; Gud større er enn menneskja.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
Men kvifor vil du klaga på han: Han aldri svarar i sin sak?
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
På eit vis talar Gud, ja tvo, um enn dei ikkje agtar på det.
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
I draumar og i syn ved natt, når tunge svevnen fell på folk, når dei på lægjet ligg og blundar,
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
då let han øyro upp på folk, og innsiglar åtvaring til deim,
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
for burt frå synd å driva mannen, og rydja ovmod ut or honom
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
og berga sjæli hans frå gravi og livet hans frå spjotodd-daude.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
Han tuktast og med sjukelægje, med stendig uro inn til beini,
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
hans liv fær mothug imot brød, og sjæli hans mot lostemat.
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
Hans misser holdet, vert usjåleg, og beini morknar, syner ikkje,
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
og sjæli ned mot gravi lutar, hans liv mot daude-englarne.
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
Er det då yver han ein engel, ein millommann, ein utav tusund, som lærer mannen um hans plikt,
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
Han ynkast yver han og segjer: «Frels honom frå i grav å ganga! Eg hev ei løysepening funne.»
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
Hans likam skal av helsa bløma, sin ungdom skal han atter få.
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
Han bed til Gud og nåde fær, so han hans åsyn ser med jubel. Og so fær mannen att si rettferd.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
Han syng for folk og segjer so: «Eg synda hev og krenkt det rette, men hev’kje fenge lika for det;
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
mi sjæl frå gravi berga han, med gleda fær eg ljoset sjå.»
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
Og sjå: alt dette gjerer Gud tvo gonger, ja tri gong’ mot mannen,
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
og ber hans sjæl frå gravi burt, so livsens ljos kann lysa for han.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
So gjev no gaum og høyr meg, Job, ver tagall du, so eg kann tala!
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
Um du hev ord, so gjev meg svar! Tala, eg gjev deg gjerne rett.
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
I anna fall so høyr på meg, teg medan eg deg visdom lærer!»
