Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
Bet tu, Ījab, klausi jel manu valodu un ņem vērā visus manus vārdus.
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Redzi nu, es savas lūpas esmu atdarījis, mana mēle manā mutē runā.
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
Mani teikumi būs sirds taisnība, un manas lūpas skaidri izrunās, ko zinu.
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
Dieva Gars mani radījis, un tā Visuvarenā dvaša man devusi dzīvību.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
Ja tu vari, atbildi man, taisies pret mani un nostājies.
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Redzi, es piederu Dievam tā kā tu, no zemes es arīdzan esmu ņemts.
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Redzi, iztrūcināt es tevi neiztrūcināšu, un mana roka pār tevi nebūs grūta.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
Tiešām, tu esi runājis priekš manām ausīm, to vārdu balsi es esmu dzirdējis:
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
„Es esmu šķīsts, bez pārkāpšanas, es esmu skaidrs, un man nozieguma nav;
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
Redzi, Viņš atrod iemeslus pret mani, Viņš mani tura par Savu ienaidnieku;
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
Viņš manas kājas liek siekstā, Viņš apsargā visus manus ceļus.“
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
Redzi, tur tev nav taisnības; es tev atbildu, ka Dievs ir daudz augstāks pār cilvēku.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
Kāpēc tu pret Viņu tiepies, kad Viņš neatbild par visiem saviem darbiem?
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
Jo Dievs runā vienreiz, un vēl otrreiz, bet to neliek vērā.
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
Sapnī caur nakts parādīšanām, kad ciets miegs cilvēkiem uzkrīt, kad tie guļ savā gultā,
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
Tad Viņš atdara cilvēku ausi un apzieģelē, ko Viņš tiem grib mācīt.
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
Lai cilvēku novērš no nedarba un pasargā vīru no lepnības.
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
Lai izglābj viņa dvēseli no kapa un viņa dzīvību, ka nekrīt caur zobenu.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
Viņš to arī pārmāca ar sāpēm gultā un lauž visus viņa kaulus.
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
Tā ka viņa sirds neņem pretī maizi, nedz viņa dvēsele kādu gardumu.
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
Viņa miesa nodilst, ka no tās nekā vairs neredz, un kauli nāk ārā, kas nebija redzami,
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
Un viņa dvēsele nāk tuvu pie bedres, un viņa dzīvība pie nāves sāpēm.
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
Ja tad pie viņa nāk vēstnesis, ziņas devējs kā viens no tūkstošiem, rādīt cilvēkam kas pareizi:
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
Tad Viņš tam ir žēlīgs. un saka: atpestī to, ka negrimst kapā, jo esmu atradis salīdzināšanu.
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
Tad viņa miesa būs zaļāka nekā jaunībā, tas nāks atkal pie savas jaunības dienām.
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
Tas lūgs Dievu, un Viņš to žēlos, - tas uzskatīs Dieva vaigu ar prieku, un Dievs cilvēkam atmaksās viņa taisnību.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
Tad šis izteiks cilvēkiem un sacīs: es biju grēkojis un pārgrozījis tiesu, bet Viņš to man nav pielīdzinājis.
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
Viņš ir atpestījis manu dvēseli, ka tā negrimst kapā, un mana dzīvība redz gaišumu.
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
Redzi, to visu dara tas stiprais Dievs divi un trīskārt cilvēkam,
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
Ka viņa dvēseli novērstu no kapa, ka tā taptu apgaismota dzīvības gaismā.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
Liec vērā, Ījab, klausies mani, ciet klusu, un es runāšu.
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
Jeb, ja tev ir ko sacīt, tad atbildi man; runā, jo es labprāt redzētu tavu taisnību.
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
Ja nav, tad klausies mani, ciet klusu, un es tev mācīšu gudrību.
