Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
[Audi igitur, Job, eloquia mea, et omnes sermones meos ausculta.
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Ecce aperui os meum: loquatur lingua mea in faucibus meis.
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
Simplici corde meo sermones mei, et sententiam puram labia mea loquentur.
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
Spiritus Dei fecit me, et spiraculum Omnipotentis vivificavit me.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
Si potes, responde mihi, et adversus faciem meam consiste.
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Ecce, et me sicut et te fecit Deus, et de eodem luto ego quoque formatus sum.
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Verumtamen miraculum meum non te terreat, et eloquentia mea non sit tibi gravis.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
Dixisti ergo in auribus meis, et vocem verborum tuorum audivi:
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
Mundus sum ego, et absque delicto: immaculatus, et non est iniquitas in me.
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
Quia querelas in me reperit, ideo arbitratus est me inimicum sibi.
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
Posuit in nervo pedes meos; custodivit omnes semitas meas.
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
Hoc est ergo in quo non es justificatus: respondebo tibi, quia major sit Deus homine.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
Adversus eum contendis, quod non ad omnia verba responderit tibi?
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
Semel loquitur Deus, et secundo idipsum non repetit.
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
Per somnium, in visione nocturna, quando irruit sopor super homines, et dormiunt in lectulo,
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
tunc aperit aures virorum, et erudiens eos instruit disciplina,
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
ut avertat hominem ab his quæ facit, et liberet eum de superbia,
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
eruens animam ejus a corruptione, et vitam illius ut non transeat in gladium.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
Increpat quoque per dolorem in lectulo, et omnia ossa ejus marcescere facit.
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
Abominabilis ei fit in vita sua panis, et animæ illius cibus ante desiderabilis.
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
Tabescet caro ejus, et ossa, quæ tecta fuerant, nudabuntur.
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
Appropinquavit corruptioni anima ejus, et vita illius mortiferis.
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
Si fuerit pro eo angelus loquens, unus de millibus, ut annuntiet hominis æquitatem,
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
miserebitur ejus, et dicet: Libera eum, ut non descendat in corruptionem: inveni in quo ei propitier.
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
Consumpta est caro ejus a suppliciis: revertatur ad dies adolescentiæ suæ.
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
Deprecabitur Deum, et placabilis ei erit: et videbit faciem ejus in jubilo, et reddet homini justitiam suam.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
Respiciet homines, et dicet: Peccavi, et vere deliqui, et ut eram dignus, non recepi.
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
Liberavit animam suam, ne pergeret in interitum, sed vivens lucem videret.
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
Ecce hæc omnia operatur Deus tribus vicibus per singulos,
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
ut revocet animas eorum a corruptione, et illuminet luce viventium.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
Attende, Job, et audi me: et tace, dum ego loquor.
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
Si autem habes quod loquaris, responde mihi: loquere, volo enim te apparere justum.
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
Quod si non habes, audi me: tace, et docebo te sapientiam.]
