Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
Ora dunque, Giobbe, ascolta, ti prego, i miei ragionamenti, E porgi gli orecchi a tutte le mie parole.
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Ecco, ora io ho aperta la mia bocca, La mia lingua parla nel mio palato.
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
Le mie parole [saranno secondo] la dirittura del mio cuore; E le mie labbra proferiranno scienza pura.
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
Lo Spirito di Dio mi ha fatto, E l'alito dell'Onnipotente mi ha data la vita.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
Se tu puoi, rispondimi; Mettiti in ordine contro a me, e presentati pure.
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Ecco, io [sono] a Dio, come tu; Anch'io sono stato tratto dal fango.
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Ecco, il mio spavento non ti sgomenterà, E la mia mano non ti sarà grave addosso.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
Tu hai pur detto, udendolo io, Ed io ho intesa la voce delle parole:
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
Io [son] puro, senza misfatto; Io [son] netto, e non [vi è] iniquità in me;
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
Ecco, egli trova delle occasioni contro a me; Egli mi reputa per suo nemico;
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
Egli ha messi i miei piedi ne' ceppi, Egli spia tutti i miei sentieri.
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
Ecco, [in] questo tu non sei stato giusto; io ti risponderò; Perciocchè Iddio è vie maggiore che l'uomo.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
Perchè hai tu conteso con lui, Perchè egli non dichiara tutte le sue ragioni?
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
[Egli è ben vero], che [talora] Iddio parla una volta, E due, [a chi] non vi ha atteso.
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
In sogno, [in] vision notturna, Quando il più profondo sonno cade in su gli uomini, Quando essi son tutti sonnacchiosi sopra i [lor] letti;
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
Allora egli apre loro l'orecchio, E suggella il lor castigo;
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
Per istorre l'uomo dalle opere [sue], E per far che la superbia dell'uomo non apparisca più;
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
Per iscampar l'anima sua dalla fossa, E far che la sua vita non passi per la spada.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
Ma [talora altresì] l'uomo è castigato con dolori sopra il suo letto, E tutte le sue ossa di grave [malattia];
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
E la sua vita gli fa abbominare il cibo, E l'anima sua la vivanda desiderabile;
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
La sua carne è consumata, talchè non apparisce più; E le sue ossa, [che prima] non si vedevano, spuntano fuori;
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
E l'anima sua si accosta alla fossa, E la vita sua a' [mali] mortali.
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
Ma se [allora] vi è appresso di lui alcun messo, un parlatore, Uno d'infra mille, Per dichiarare all'uomo il suo dovere;
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
[Iddio] gli farà grazia, e dirà: Riscuotilo, che non iscenda alla fossa; Io ho trovato il riscatto.
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
La sua carne diventerà morbida, più che [non è] in fanciullezza; Egli ritornerà a' dì della sua giovanezza.
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
Egli supplicherà a Dio, ed egli gli sarà placato, E [gli] farà veder la sua faccia con giubilo, E renderà all'uomo la sua giustizia.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
Ed esso [poi] si volgerà verso gli uomini, e dirà: Io avea peccato, ed avea pervertita la dirittura, E [ciò] non mi ha punto giovato.
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
[Così Iddio] riscoterà l'anima sua, che non passi nella fossa, E la vita sua vedrà la luce.
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
Ecco, Iddio opera tutte queste cose Due e tre volte inverso l'uomo;
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
Per ritrarre l'anima sua dalla fossa, Acciocchè sia illuminata della luce de' viventi.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
Attendi, o Giobbe, ascoltami; Taci, ed io parlerò.
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
Se tu hai alcuna cosa da dire, rispondimi; Parla, perciocchè io desidero giustificarti.
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
Se no, ascoltami tu; Taci, ed io t'insegnerò la sapienza.
