Jób 33
1 Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
Mais toi, ô Job, écoute mes discours, et prête l'oreille à toutes mes paroles.
2 Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
Voici, j'ouvre la bouche, ma langue parle en mon palais.
3 Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
Mes paroles exprimeront la droiture de mon cœur; mes lèvres diront franchement ce que je sais.
4 Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
C'est l'Esprit de Dieu qui m'a fait; c'est le souffle du Tout-Puissant qui m'a donné la vie.
5 Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
Si tu le peux, réponds-moi; résiste-moi en face, et tiens-toi bien.
6 Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
Voici, je suis ton égal devant Dieu; j'ai été tiré de la boue, moi aussi.
7 Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
Voici, ma terreur ne te troublera point, et ma majesté ne pèsera pas sur toi.
8 Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
Vraiment, tu as dit à mes oreilles, et j'ai entendu le son de tes paroles:
9 Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
Je suis pur, sans péché; je suis net, et il n'y a point d'iniquité en moi.
10 lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
Voici, Dieu me cherche querelle, il me tient pour son ennemi;
11 karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
Il met mes pieds dans les ceps, il surveille tous mes mouvements.
12 Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
Voici, en cela, tu n'as pas été juste, te répondrai-je; car Dieu est plus grand que l'homme.
13 Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
Pourquoi as-tu plaidé contre lui? Il ne rend pas compte de ce qu'il fait.
14 Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
Dieu parle cependant une fois, deux fois, mais on n'y prend pas garde;
15 Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
En songe, par des visions nocturnes, quand le sommeil tombe sur les humains, pendant qu'ils dorment sur leur couche;
16 akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
Alors il ouvre l'oreille de l'homme, et il met le sceau sur ses réprimandes,
17 hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
Afin de détourner l'homme de son œuvre, et d'éloigner de lui l'orgueil,
18 visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
Afin de préserver son âme de la fosse, et sa vie de l'épée.
19 S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
L'homme est aussi châtié par des douleurs, sur son lit, par l'agitation continuelle de ses os.
20 s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
Alors sa vie prend en horreur le pain, et son âme les mets les plus désirés.
21 Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
Sa chair se consume et disparaît; ses os qu'on ne voyait pas, sont mis à nu.
22 s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
Son âme approche de la fosse, et sa vie de ceux qui font mourir.
23 Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
S'il y a pour cet homme quelque ange médiateur, un entre mille, pour lui faire connaître ce qu'il doit faire,
24 akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
Alors Dieu prend pitié de lui, et dit: “Rachète-le; qu'il ne descende pas dans la fosse; j'ai trouvé une rançon! “
25 Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
Sa chair prend plus de fraîcheur que dans son enfance; il revient aux jours de sa jeunesse.
26 Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
Il supplie Dieu, et Dieu lui est favorable. Il lui fait contempler avec joie sa face, et il lui rend sa justice.
27 Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
Il chante au milieu des hommes, et il dit: “J'avais péché, j'avais violé la justice, et ma peine n'a pas égalé ma faute.
28 megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
Il a racheté mon âme, afin qu'elle ne passât point dans la fosse, et ma vie voit encore la lumière! “
29 Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
Voilà ce que Dieu fait deux, trois fois, envers l'homme,
30 hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
Pour ramener son âme de la fosse, pour qu'elle soit éclairée de la lumière des vivants.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
Sois attentif, Job, écoute-moi! Tais-toi, et je parlerai.
32 Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
Si tu as quelque chose à dire, réponds-moi; parle, car je désire te justifier.
33 ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
Sinon, écoute-moi; tais-toi, et je t'enseignerai la sagesse.
